Megfejtették Gárdonyi titkos naplóját, az Egri csillagokról olyat ír, amit inkább soha nem szeretnél hallani

Gárdonyi Gézát az egyik legnépszerűbb magyar történelmi regény, az Egri csillagok írójaként ismerjük. A sikert azonban ő sem kapta ingyen, hosszú út vezetett odáig, mire megtalálta egyedi témáit és a neki való pályát.

„Ő nem utóda senkinek, és őt nem is igen utánozza senki” – mutatott rá Juhász Gyula is arra, mennyire különleges „zárványa” volt a magyar irodalomnak az egyébként Ziegler Géza néven született szerző. Akit ráadásul a saját családja is egyfajta csodabogárként kezelt.

A kissé mogorva, zárkózott Gárdonyi (aki ritkán dedikálta a könyveit, ezért egy-egy aláírt példány valóban sokat ér) újságíróként kezdte karrierjét. Politikai témákban éppúgy képes volt cikkezni, mint a selyemhernyó-tenyésztésről vagy a sakkról. Sokoldalú és termékeny szerzőként törvényszerűnek tűnt, hogy előbb-utóbb a szépirodalom területén is próbára teszi magát.

Az Egri csillagok megírásakor (1899–1901) sokan már Mikszáth Kálmán utódját látták benne, de végül nem hagyta, hogy beskatulyázzák. Történelmi regényei csupán egy (de annál fontosabb és sikeresebb) korszakot jelentettek a pályáján, amelyekhez nem pontosan úgy viszonyult, ahogyan a legtöbben gondolják.

Minderről titkosírásos feljegyzései, az úgynevezett Titkosnapló is tanúskodik, amely Gárdonyi 1922-ben bekövetkezett halála után közel fél évszázadig megfejtetlen maradt. Rengetegen elbuktak a dekódolásával, a krikszkrakszok a régi magyar rovásírás, valamint asszír, ind, héber és egyiptomi elemek keveredésének tűntek.

Az író családtagjai sem ismerték a napló tartalmát, Gárdonyi egyik fia, József is úgy gondolta, hogy apja a „tibetűi” kulcsát magával vitte a sírba. De szerencsére nem így történt, 1969-ben végre megfejtették a Titkosnaplót,

és ezzel számtalan rejtély tárult fel az író életéből.

„Az Egri csillagok és az Isten rabjai első fejezete rosszul van megválasztva: lomhán indul, nem szituációból. S éppen így A láthatatlan ember is. Az első lap: ne csak az első mondattal iparkodj megfogni az olvasó érdeklődését, hanem az első jelenet teljes egészével”

– írta például leghíresebb regényéről, elárulva, hogy jócskán voltak kétségei azzal kapcsolatban. A patakban fürdő két gyermek jelenetét tehát utólag már nem tartotta elég izgalmasnak, de szerencsére odáig nem merészkedett, hogy az egészet átírja.

Azt is megtudhatjuk a titkosírásból, hogy kicsit talán nehezére eshetett a hosszadalmas írás és a hozzá kapcsolódó, fárasztó kutatómunka:

„Az Egri csillagok regényt megírhattam volna rövid regénynek olyaténképp, hogy az ostromot egy onnan hazatérő, orvoshoz vitt vitézzel mondatom el. Így az elbeszélésnek egyéni zománca is lett volna.”

Kétségkívül izgalmas megoldás lett volna egy visszaemlékezésbe ágyazni a történetet, ha viszont nem lett volna hosszú a regény, aligha válthatott ki volna tartós érdeklődést a Pesti Hírlap olvasóiból, ahol a szöveg elsőként megjelent.

Gárdonyi a rövidítés gondolatához később is visszatért, keserűen kérdőjelezte meg, hogy ért-e bármit is a regénybe fektetett rengeteg energia:

„Micsoda felesleges gyötrődés volt az Egri csillagok és a Hét kincs írása, csak azért, mert nem fogtad olyan keskenyre, mint amilyen bőre. Bajlódásaid oka: elfelejted, hogy mindent lehet röviden, töredékesen.”

Az Egri csillagok titkai Sváby Andrástól: