Különös, titkos részlet csendül fel minden karácsonyi dalban, befolyásolják vele az agyunkat

Korszakokon átívelő karácsonyi zenék

Egészen biztosak vagyunk benne, hogy ha azt mondjuk, "karácsonyi zene", szinte mindenki érti mire gondolunk. A rendszerváltás után hazánkban is amerikanizálódott az ünnep, az 50 év szisztematikus keresztény ellenessége megtette a hatását, sokkal inkább az ünnepek részei lettek a tengerentúlról importált dalok, mint az egykori egyházi énekek.

Bevallom, hogy az egyházzenéhez szinte egyáltalán nem értek: a mai cikkünkben annak próbálunk (sikerrel) utánajárni, hogy mitől lesz karácsonyi a karácsonyiként aposztrofált popdal.

Egy kis összhangzattan és a "titkos" akkord

Leonard Cohen leghíresebb dala, a mindenki által ismert Hallelujah így kezdődik:

"I've heard that there was a secret chord, that David played and it pleased the Lord..."

(hevenyészett fordítás: Hallottam, hogy volt egy titkos akkord, amit Dávid játszott és az Úr kedvére volt)

Elképzelhető, hogy tényleg létezik ez a titkos akkord? Bár Dávid király egész biztosan nem karácsonyozott, de elképzelhető, hogy a modern zeneszerzők megfejtették a Cohen által megénekelt titkot.

Miután végighallgattunk számtalan 20. században íródott karácsonyi klasszikus, arra jöttünk rá, hogy van egy akkordváltás, amelyik szinte az összes nagy slágerben megtalálható (a Hallelujahban egyébként nincs ilyen). Meglehetősen félelmetesen hangzik: szubdomináns mollakkord. A zeneelméleti zsargon egyik sajátsága, hogy rendkívül bonyolultan fejez ki dolgokat - szerencsére annyira nem bonyolult dologról van szó.

Hogy megpróbáljuk elmagyarázni azoknak, akiknek semmilyen zenei képzettsége nincs, képzeljük el a közismert Boci-boci tarka című dalt! Határozzunk meg egy hangnemet, ami az egyszerűség kedvéért legyen a C-dúr (vagyis a szolmizációs rendszerben szereplő első fok, a "dó" egy C hang lesz [mégiscsak Kodály országa vagyunk, noha én nem használom a szolmizációt])! 

Így néznek ki a dallam zenei hangjai:

C(dó) E(mi)  C(dó) E(mi) G(szó)G(szó)
BO - CI         BO - CI       TAR - KA

Hogyha szeretnék alá egy akkordot fogni, a legegyszerűbb megfejtés egy egyszerű C-dúr akkord lenne, és mivel a hangnemből nem lépünk ki, ez adna nekünk egy egész akkordkészletet, amiből dolgozhatunk: C-dúr, D-moll, E-moll, F-dúr, G-dúr, H-szűkített. A Boci-boci tarkát 3 akkorddal el tudnánk játszani, elég lenne a C-dúr, az F-dúr, és a G-dúr. Ezeket az akkordokat úgy hívjuk, hogy tonika (ez a C), domináns (ez a G), és szubdomináns (ez lenne az F).

A szubdomináns akkord gyakran használt a zenében, ám mint látjuk, a klasszikus összhangzattan alapján az bizony egy dúr akkord, a karácsonyi dalok viszont pont ezt változtatják meg, mollra, ebből fakad az a hangulat, amit karácsonyinak érzékelünk. Nagyon sokszor előfordul az is, hogy a szubdomináns megjelenik először klasszikus dúrként, és csak utána vált mollra, ami már végképp ellenállhatatlanul karácsonyi hangzás lesz.

Annak érdekében, hogy ez az eszmefuttatásunk ne csak elmélkedés legyen, a legjobb lesz, hallgassunk meg pár zenei példát, és ebből biztosan azonnal érteni fogjuk, hogy miről is van (csak a karácsonyi ebéden ne hozzuk fel a szubdomináns mollakkordot, mert elképzelhető, hogy kitagad a család).

A zenei példák sorát szerencsére a mindenki által ismert Mariah Carey dallal kezdi, így hamar ismerősbe fogunk botlani, de akinek felkeltette az érdeklődését a téma, nyugodtan nézze meg az egész videót, kiválóan van szemléltetve az itt röviden ismertetett zenei koncepció.