„Nincs olyan, hogy átmegyek civilbe” - Árpa Attilánál nincs barátság Az Árulók forgatása alatt

A modern televíziózás egyik legizgalmasabb jelensége, hogy a képernyőn látható drámák mögött olykor sokkal keményebb valóság rejlik, mint azt a nézők gondolnák. Egy igazán sikeres produkció nem csupán szórakoztat, hanem teljesen magával ragadja a résztvevőket egy olyan mesterséges univerzumba, ahol a szabályok könyörtelenek, és a pszichológiai nyomás a kamerák kikapcsolása után sem szűnik meg.

Az Árulók című sikerműsor évadról évadra új arcokat hoz a képernyőre, ám van egy állandó pont: a hírhedt kastély küszöbét átlépve a játékosokat minden alkalommal a házigazda, Árpa Attila fogadja, aki nem csupán vezeti a műsort, hanem a formátum motorja is. Bár a produkció készítői kezdetben egyszerű versenytársnak szánták a színészt, végül sokkal testhezállóbb szerepet találtak számára. A várúr figuráját azóta teljesen magára igazította, és ezt a karaktert akkor sem engedi el, amikor a kamerák már kikapcsolnak.

Mindenki megpróbált odajönni, beszélgetni, pacsit vagy egy ölelést adni, de mi ezt nem engedjük. Tulajdonképpen azt a világot, amiben ők kénytelenek élni, megpróbáljuk olyan szinten fenntartani, hogy a legapróbb részletre is odafigyelünk. Például erre is. Nincs olyan, hogy átmegyek civilbe, és röhögcsélni kezdek egy játékossal, még akkor sem, ha az illető a való életben jóbarátom

- mesélte a Story magazinnak a műsorvezető, aki olyan rejtett pszichológiai eszközöket is bevet, mint például egy markáns, egyedi parfüm.

A televízión keresztül ugyan ez nem érzékelhető, de amikor a feszült kerekasztal-szertartások alkalmával a versenyzők háta mögött járkál, a belőle áradó, karakteres, bőr jelleggű illat jelentősen befolyásolja a stúdió atmoszféráját. Ezt bizonyítja egy korábbi résztvevő esete is:

Volt olyan játékos, aki elmesélte, hogy egyszer, a forgatás után valahol megérezte azt az illatot, amit Az Árulókban viseltem, és poszttraumás stressz szindrómája lett tőle

- osztotta meg a meglepő élményt Árpa Attila.

A műsorvezető megjelenését ugyancsak aprólékos odafigyelés övezi. A látványos öltözékek mögött egy tehetséges stylist stáb áll, akik tervezik, méretre készítik és folyamatosan fejlesztik a ruhákat. A színész ritkán szól bele a munkájukba, csupán akkor tesz kivételt, ha egy darab kifejezetten kényelmetlennek vagy az adott szituációhoz alkalmatlannak bizonyul.

Mint mondta, panaszra egyébként sincs oka, hiszen a produkció hitelessége érdekében komoly fizikai kihívásokat is zokszó nélkül visel:

Azt is hozzá kell tennem, hogy ezt ritkán teszem, mert én azt is szó nélkül megcsinálom, ha órákon keresztül kell ülnöm egy bőrkanapén a negyven fokban, miközben egy vastag irhabéléses bőrdzseket, kesztyűt és kalapot viselek.

A várúr ráadásul a teljes forgatási napot végigdolgozza a jelmezben, a reggeli óráktól kezdve egészen a késő esti konklávék lezárásáig magán viseli a nehéz öltözéket, készenlétben állva a váratlan helyzetekre:

Nekem már ott kell lennem, amikor a többiek jönnek reggelizni, és egészen a konklávé végéig fent vagyok. Mi nem tudjuk, hogyan döntenek a résztvevők, és ilyenkor teljes öltözékben ott kell ülnöm, hogy megvárjam, kellek-e, vagy sem.