Krimi, humor, feszültség – ez a Netflix-sorozat mindent felforgat, amit a thrillerekről hittél

Tudatos gyilkosság – vagy gyilkos tudatosság?

A Gyilkos jelenlét (eredeti címén Murder Mindfully) című német sorozat egészen új szintre emeli a „lélegezz mélyeket” életérzést. A Netflixen elérhető nyolcrészes thriller-vígjáték egy olyan világban játszódik, ahol a kiégés nem csupán irodai kifejezés, hanem életveszélyes állapot – amit egyesek szó szerint halálos eszközökkel próbálnak megoldani.

A főszereplő Björn Diemel (Tom Schilling), egy viharvert ügyvéd, akinek karrierje, házassága és szülői szerepe is darabokra hullik. A felesége ultimátumot ad: vagy részt vesz egy tudatosságról szóló tréningen, vagy végleg elveszíti a családját. Az első epizódban egy holttestet tologató férfival találjuk szembe magunkat, aki közben csendesen így vall: „Nem vagyok erőszakos ember. Épp ellenkezőleg.”

Mindfulness – haladóknak (és bűnözőknek)

A sorozat zsenialitása abban rejlik, hogy képes elhitetni: a tudatos jelenlét túlélési stratégia. A főhős – aki egyébként egy maffiafőnök ügyvédje – a tréning után úgy dönt, hogy életét új alapokra helyezi. A véletlen (?) gyilkosság után nem omlik össze, inkább alkalmazza a tanultakat: megfigyel, lélegzik, cselekszik – mindenféle érzelmi dráma nélkül.

És ez a fagyos, de mégis szórakoztató hozzáállás adja a sorozat különös báját. Björn az erkölcs és a pragmatizmus határán egyensúlyoz, miközben próbálja helyrehozni kapcsolatát a lányával, kielégíteni felesége elvárásait, és valahogy úgy alakítani a bűnözők világát, hogy az békésebb és... hatékonyabb legyen.

Ha a terápia nem segít, egy hulla talán igen

A sorozatban a sötét humor végig finoman adagolt. Nem harsány, nem szatirikus – inkább száraz, hűvös és szinte elegáns. Ott van a részletekben: a meditáló gengszterekben, a kiégéses tanácsokban, vagy a gyilkosság után kinyomtatott mindfulness-mantrákban. Az egész olyan, mintha Dextert kevernénk a Better Call Saul-lal, de németes precizitással és kelet-európai keserűséggel.

Tom Schilling elképesztően jól hozza a megfáradt, mégis zseniális antihőst. Az ő narrációja ad keretet és mélységet a sorozatnak – egyszerre ironikus és fájdalmasan emberi. Nem akar szimpatikus lenni, de valahogy mégis azzá válik.

A hétköznapok őrülete egy krimi tükrében

A Gyilkos jelenlét nem akar nagy igazságokat kimondani, mégis megteszi. Miközben nézzük, magunkra ismerünk: a kapkodásban, az időhiányban, az állandó túlélésben. Ebben a világban a bűn már nem fekete-fehér, a jó és a rossz határai elmosódnak. És néha úgy tűnik, a legnormálisabb karakter az, aki már gyilkolt – de legalább tudja, mit akar.

Miért nem tudod abbahagyni?

Az epizódok rövidek, feszesek, és a végükön mindig ott a csavar. Egyetlen rész után lehetetlen kiszállni. Egyrészt mert kíváncsi vagy, meddig lehet ezt még húzni, másrészt mert valahol megnyugtató, hogy mások is épp ennyire elveszettek – csak ők látványosabban oldják meg.

A sorozat egy jól célzott pofon a modern életstílusnak, de úgy, hogy közben hangosan nevetsz. A Gyilkos jelenlét olyan, mint egy meditációs applikáció, aminek minden fejezetét egy bűntény zárja.

Konklúzió:

Ha szerinted egy krimi akkor jó, ha nem tudod, hogy szabad-e nevetni, vagy inkább sírni kéne, akkor ez neked való. A Netflixre felkerült Gyilkos jelenlét az év egyik legkülönösebb sorozata – és valószínűleg a legokosabb is.

Az alábbi videóban a thriller-vígjáték előzetesét nézheted meg: