Megfagyott a vér a munkások ereiben: hátborzongató titkot rejtett a békés szántóföld, a régészek is értetlenül állnak

Közvetlenül a felszín alatt hevertek a holttestek

A hatalmas Seine-Nord Europe csatorna építését megelőző munkálatok rutinfeladatnak indultak, ám a francia Beaurains-les-Noyon térségében a markolók valami egészen mást fordítottak ki a földből, mint amire a mérnökök számítottak. A látszólag békés, vidéki szántóföld alatt egy gigantikus középkori temető lapult. Bár az ásatások lassan egy éve zajlanak, a régészek eddig legalább 546 sírt tártak fel, és a kutatások szerint ez még mindig csak a jéghegy csúcsa.

A 2800 négyzetméteren elterülő temető puszta mérete is megdöbbentő egy ilyen vidéki környezetben. A munkásoknak ráadásul nem is kellett mélyre ásniuk, mivel a sírok jelentős része közvetlenül a felső talajréteg alatt húzódott. Elodie Wermuth, a feltárásban részt vevő Eveha magáncég régésze szerint a több mint félezer sír egyértelműen arra utal, hogy a terület a múltban komoly jelentőséggel bírt.

Öt rétegben temették egymásra a halottakat

A terület közepén egy kisebb, azóta már megsemmisült kőépület maradványait találták meg, amely köré a 11. és 14. század között temetkeztek a helyiek. A modern sírkertekkel ellentétben itt szó sem volt katonás rendről vagy szabályos sorokról.

A minél jobb helykihasználás érdekében – és hogy a halottak a lehető legközelebb feküdjenek a központi épülethez – a testeket sokszor egymásra halmozták. A régészek helyenként öt rétegben találták meg az egymásra fektetett középkori csontvázak maradványait. Az igazi rejtély azonban az, hogy miért éppen ide temettek el ennyi embert. A szakértők feltételezik, hogy a késő középkorban egy jelentős méretű, mára elfeledett település állhatott a környéken.

Súlyos betegségek és egy lehetséges lepratelep

Az első leletek felszínre kerülésekor egy jóval sötétebb elmélet is szárnyra kapott. A korán megtalált csontvázak egy részén súlyos patológiás elváltozásokat vettek észre, ami miatt a helyi tisztviselők arra gyanakodtak, hogy a munkások egy egykori lepratelephez tartozó tömegsírra bukkantak. A közeli Noyonban és Bas-Beaurainsben is működött egykor a leprások ápolására fenntartott intézmény, de egyelőre semmilyen kórházra utaló épületnyomot nem találtak az ásatás során.

Ahogy egyre több sírt bontottak ki, a rejtély tovább mélyült. Mivel férfiak, nők és gyerekek földi maradványai is előkerültek, elképzelhető, hogy csupán egy helyi közösség plébániai temetőjéről van szó. A legmélyebb rétegekben azonban olyan emberek nyugodtak, akik a csontjaik állapota alapján extrém mozgáskorlátozottsággal és komoly fájdalmakkal élhették le az életüket.

Hogy pontosan kik voltak ezek az emberek, és miért pont ez a ma oly békésnek tűnő mező lett a végső nyughelyük, azt a további vizsgálatok dönthetik el. A kutatók most szénizotópos kormeghatározás és biológiai elemzések segítségével próbálják szóra bírni a leletek sokaságát, hogy végre pontot tegyenek a történelem ezen sötét fejezetének végére.

(via)