A korona sem védte meg, gyilkosnak nevezték és halálra ítélték az angol királyt

1649 január 20-án trombiták és dobok hangja mellett hirdették ki I. Károly perének kezdetét a londoni Westminster Hallban. A terem közönségét fából készült válaszfallal és korlátokkal választották el a bíróságtól. A vádlott maga az angol király volt, aki Vilmos és Harry herceg távoli őse, anyjuk, Diána családján keresztül.

A brit parlament történeti összefoglalója szerint Károly négyszer jelent meg bírái előtt. Mindannyiszor a bíróság felhatalmazását támadta: milyen jogon vonhatják felelősségre az uralkodót? 

I. Károly ítéletében gyilkosnak nevezték az angol királyt

A perhez az uralkodó és a parlament közötti polgárháborús küzdelem vezetett. A királyi család hivatalos történeti oldala szerint az 1648-as második polgárháború után a hadsereg arra jutott, hogy Károly életében nem lehet tartós béke. A parlamentből eltávolították az ellenkező képviselőket, a megmaradt alsóház pedig külön bíróságot állított fel.

Károly nem ismerte el annak törvényességét. Kifogásolta, hogy a testületet az ellenvéleményektől megtisztított alsóház hozta létre, a Lordok Háza nélkül. A halálos ítéletet január 27-én mondták ki. A királyi család honlapján olvasható korabeli szöveg „zsarnoknak, árulónak, gyilkosnak és közellenségnek” nevezte Károlyt, és lefejezését rendelte el. A vád azonban hazaárulás volt: a királyt a parlament és az általa képviselt nép ellen viselt háborúért vonták felelősségre. Az eljárás a polgárháborús felelősségéről szólt, nem egy konkrét ember meggyilkolásáról.

I. Károly kivégzése után a monarchia is megszűnt

1649 január 30-án, három nappal az ítélethirdetés után Károlyt a londoni Whitehallban, a Banqueting House előtt felállított emelvényen lefejezték. 1649 márciusában az alsóház törvényekkel eltörölte a monarchiát és a Lordok Házát. A monarchiát 1660-ban állították helyre, amikor a kivégzett uralkodó fia, II. Károly került a trónra.