Szörnyű dolgokat tettek a magyarok, amíg a tatárok legyilkolták a fél országot

A legtöbb magyar emberbe még általános iskolás korában történelmi traumaként kerül beleplántálásra az 1241/1242-es tatárjárás. Teljesen jogosan, mert ugyan megoszlanak a vélemények a pusztító támadásról, de egészen biztosan több százezer magyar halt meg ennek nyomán. A legdurvább becslések szerint közvetve és közvetlenül akár a Magyar Királyság alattvalóinak fele belehalhatott a tatárjárásba. 

Az óvatosabb számítások 15 százalékosra teszik a halálozási arányt, ami szintén döbbenetesen sok. Ez nagyjából 300-400 ezer holtat jelent. Ráadásul mindez csak egyfajta előjátéknak volt tekinthető a mongolok részéről. Taktikájuk része volt az a szűk egy év, amit kezdésnek a királyság feldúlására használtak. 

Tervük a terror, a lakosság megfélemlítése volt, valamint a király kézre kerítése, megölése. Ezzel akarták lefejezni az államot, ahogy tették azt a többi kisebb és nagyobb országgal is tőlünk keletebbre. 

Azonban hiba csúszott a megszállók számításaiba. Ugyanis hiába működtettek nagyszerűen működő kémhálózatot, és jól mobilizálható egységeket, nem sikerült nyakon csípniük az Adriai-tenger partjáig menekülő IV. Bélát és kíséretét. A király végleg megmenekült, majd a tatárok lelépése után megkezdte az ország újjáépítését. Ebben pedig az is segítségére volt, hogy a félelmekkel ellentétben mégsem tértek vissza pár évvel később a mongol hadak a saját belső összeomlásuk miatt. 

Igaz, 1285-ben az Arany Horda megindult egészen Pestig egy második tatárjárás képében, ám a szövetséges hadak egészen Erdélyig verték vissza őket. 

A második támadásuk nem hozott akkora pusztítást, mint az első „eljövetelük” 1241-ben és 1242-ben. Csak az elmúlt évtizedekben szembesülnek azzal a kutatók, hogy mekkora tragédia is érte a magyar királyságot abban az időszakban. Számos tömegsírt találtak már országszerte a tatárjárás idejéből. A leírások szerint számos tömegsírban jobbára csak asszonyokat és gyerekeket találtak. Sokukat végtagok nélkül, vagy éppen fordítva, nem leltek meg egész maradványokat, csak egy-egy kart vagy lábat. 

A tatárok ugyan nem feltétlenül voltak barbárok, de az elrettentés jegyében igenis brutális módszerekkel gyilkolták még a gyerekeket is. Az asszonyokat szintén tömegével erőszakolták meg, majd végezték ki őket. A feldúlt vidék lakossága a felperzselt föld taktikája miatt teljesen földönfutó lett, miközben abban a bizonyos egy évben bujkálni kényszerült saját hazájában. Egyes leletek szerint még bizony a kannibalizmus is felüthette fejét. Erről árulkodó vágásnyomok adnak tanúbizonyságot a megtalált csontokon. Még így, majdnem 800 év távlatából is. (Forrás: 24.hu)

Így vertük tönkre a tatárokat a második alkalommal: