Tragikus sorsra jutott a világ legokosabb embere, ez történt vele

Gyerekként villámgyorsan tanult: 18 hónaposan a New York Times-t olvasta, nyolcéves korára nyolc nyelvet beszélt, és még saját nyelvet is kitalált, a Vendergoodot. 11 évesen felvették a Harvardra, ahol a negyedik dimenzióról tartott előadást a döbbent közönségnek.

Zseninevelés vagy emberkísérlet?

Pszichológus apja már csecsemőkorától „tudományos nevelési programot” alkalmazott rajta, anyja pedig orvosi karrierjét áldozta fel a cél érdekében. Úgy gondolták, a gyerek agya puha agyag, amit korlátlanul lehet formázni. Felnőttként bántak vele, saját fejlesztésű módszerekkel tanították.

A kis William nem játszott a többi gyerekkel, nem sportolt, rettegett a kutyáktól, és egyetlen igazi hobbija a villamosjegyek mániákus gyűjtése volt. A szülei büszkén mutogatták a sajtónak, de azt nem támogatták, hogy egy normális, laza közegben próbáljon barátokat szerezni.

Később sem sikerült igazán beilleszkednie

A Harvardot 16 évesen végezte el, majd egy évig tanított a texasi Rice Egyetemen. A nála idősebb egyetemisták gyerekesnek tartották és gúnyolták, hogy még sosem csókolózott. Később politikai aktivistává vált, letartóztatták, a bulvárlapok kíméletlenül szétcincálták a magánéletét. 27 évesen megírta kozmológiai főművét, a The Animate and the Inanimate című könyvet, amelyet a tudományos közösség szinte teljesen ignorált.

Inkább feladta a zsenialitást, csak hagyják békén

Irodai gépkezelőként és egyszerű hivatalnokként dolgozott, szándékosan kerülve azokat a munkákat, ahol a zsenialitására lett volna szükség. Ha a kollégái rájöttek, kicsoda, továbbállt. Hátralévő életét azzal töltötte, hogy megtagadja mindazt, amire gyerekként felkészítették.

1944-ben, 46 évesen agyvérzés vitte el egy olcsó panziószobában. A nekrológok nem a tudományos eredményeiről, hanem az „elromlott csodagyerekről” írtak.

Nem ismerős ez a minta ma is, csak szelídebb köntösben?

Tehetséges gyerek, akit versenyre, különórára, hírnévre tol a környezete, miközben senki sem kérdezi meg tőle, hogy ő mit akar. Sidisnél mindez extrém formában jelent meg, de a logika ugyanaz maradt:

Ha valaki kivételesen tehetséges, akkor mintha kötelessége lenne nagyot alkotni.

Az alábbi videóban további részleteket tudhatsz meg William James Sidis életéről: