Saját kivégzését vezényelte le Batthyány Lajos, felkavaró, hogy mit mondott a katonáknak

Mérsékelt politikusnak számított, hiszen nem radikális, hanem alkotmányos megegyezést keresett a Habsburgokkal. Amikor már biztossá vált számára, hogy ez nem fog megtörténni, akkor lemondott a miniszterelnökségről. 

1848-49-es forradalom

A magyar polgári függetlenségért vívott harc volt, ami március 15-én indult Pest-Budán. A nemzeti szuverenitás, az alkotmányos kormányzás és a polgári szabadságjogok jelszavaival indult, az európai forradalmi hullám részeként. A Habsburg-uralmat akarták leverni a felkeléssel, végül a tavaszi hadjárat sikerei után a túlerővel már nem tudtak harcolni, így 1849-ben leverték a forradalmat. Közben azonban, 1848. szeptemberében lemondott a kormány, Batthyányval együtt. Ennek ellenére a fejét követelték az aradi vértanúkéval együtt.

Az aradi vértanúk és Batthyány

1849. október 6-án Aradon kivegézték a magyar forradalom 12 tábornokát és egy ezredesét, Pesten pedig Batthyány Lajosra is ugyanez a sors vált. Felségárulással vádolták meg, így akart példát statuálni az osztrák hatalom. Akasztásra ítélték, viszont ő átírta a forgatókönyvet. 

Nem tudták megbecsteleníteni

A börtönként szolgáló pesti Újépületben nem tétlenül várta a kivégzését Batthyány. A felesége korábban becsempészett neki egy kést, amivel nyakon szúrta magát, így a súlyos vérveszteség miatt nem tudták felakasztani. Az akasztás ebben az időben megbecstelenítő volt, hiszen köztörvényes bűnözökön alkalmazták. Viszont nem volt visszaút, a helyi parancsnok "porra és golyóra" változtatta a kivégzés nemét, ennek hallattán állítólag Haynau később idegrohamot kapott.

Az utolsó szavai

Batthyány nem engedte bekötni a szemét, és saját maga adta ki a parancsot a kivégzőosztagnak, ezt mondta nekik:

„Allez, Jäger! (a szerk.:Rajta, vadászok!) Éljen a haza!”

 Kivégzésének helyét a mai napig őrzik, hiszen ott kapott helyet a Batthyány-örökmécses. Ez a szabadság jelképe.