Felrobbant a tudomány, megvan a magyarok őshazája, lehetetlen helyen találták meg

Szenzációs áttörést hozott az ELTE Archeogenomikai Kutatóintézet nemzetközi vizsgálata, amely végre tudományos pontossággal jelöli ki a honfoglaló magyarok genetikai gyökereit. A kutatók nemcsak az Urál vidékén azonosították a közvetlen felmenőket, hanem egészen Nyugat-Szibériáig vezették vissza a szálakat, egy olyan területre, amelyet korábban senki sem kötött ilyen magabiztossággal a magyarság eredetéhez.

Mérföldkő a Cell oldalán: 120 ősi genom vallomása

A Cell folyóiratban megjelent tanulmány során 120 ősi genomot elemeztek a Nyugat-Szibéria és a Volga közötti, korábban genetikailag feltáratlan térségből. A kutatás rávilágított arra a döbbenetes tényre, hogy a Kárpát-medencei honfoglalók és az Urál környéki népességek között 2700–3000 kilométeres távolság ellenére is közvetlen biológiai rokonság mutatható ki.

Nyugat-Szibéria: Az elfeledett kiindulópont

A vizsgálatok szerint a honfoglalók legmarkánsabb genetikai forrása a Kr. u. 3–5. századi Nyugat-Szibériában, a középső Irtis és a Tobol folyók mentén élt csoportoknál (poszt-szargatka kultúra) található meg. A 6. század végére a korai magyarsághoz köthető népesség már az Urál mindkét oldalán megtelepült, egy egységes biológiai közösséget alkotva.

Egy új módszerrel kimutatták, hogy a Volga-Urál régió és a Kárpát-medence 116 egyéne egy hatalmas, távoli rokoni szálakkal összekapcsolt populációt alkotott.

Itthon a nyugat-magyarországi Szakony-Kavicsbánya lelőhely mutatta a legerősebb közvetlen uráli genetikai kapcsolatokat.

A nagy felfedezés: Megvannak a „keleten maradtak”

A kutatás egyik legizgalmasabb része Julianus barát legendáját igazolja tudományos eszközökkel. Az archeogenetikusoknak sikerült azonosítaniuk azokat a csoportokat, akik nem indultak el nyugatra, hanem az eredeti szállásterületeken maradtak.

Kimutatható a kapcsolat a korai magyarok és a Káma folyó alsó szakaszán élt, késő középkori csijaleki kultúra népessége között. A radiokarbonos keltezések igazolják, hogy ezek az utódok még a 14. században is jelen voltak a térségben, túlélve a mongol hódítást is. A keleten maradt magyarok végül a 15–16. században olvadtak be a környező, új kulturális közegbe.

Genetika és nyelv: Ki hozta a magyar szót?

Bár a genetika nem bizonyít nyelvhasználatot, a kutatók szerint a honfoglalókon belül éppen az az uráli genetikai jegyekkel bíró csoport lehetett a magyar nyelv hordozója, amelybe a Szakony környékén talált egyének is tartoztak. Érdekes módon a kutatás cáfolja a „kettős honfoglalás” elméletét is, mivel az uráli komponens csak a 9. század második felében jelent meg tömegesen a Kárpát-medencében.

Az alábbi videóban további válaszokat kaphatunk a magyarok eredetének kérdésére:

Forrás: elte.hu