Ez volt Hitler csodafegyvere, ezzel megnyerték volna a világháborút a nácik

A csodafegyverek a náci Németország utolsó mentsvárai voltak. Sokan csak propagandafogásként tekintettek a csodafegyverekre, amiket azért emlegettek annyit a náci újságok, hogy növeljék a morált a saját katonáik és szövetségesek között, és ösztönözzék őket a kitartásra. Viszont volt pár eszeveszett találmány, ami tényleg megépült – bár a legtöbből csak prototípus készült – viszont már túl késő volt ahhoz, hogy hatása legyen a háborúra.

Majdnem sikerrel jártak

Egy brit hadtörténész szerint a náci Németország tudósai a háborút ugyan nem tudták megnyerni, de a világot alaposan megváltoztatták. 

– így kezdődik Harmat Árpád Péter írása a Történelem cikkek oldalán. A náci Németország tényleg számított arra, hogy a csodafegyvereikkel megnyerik a háborút. Ez nem egy valóságtól elrugaszkodott gondolat: a háború vége után ezeket a találmányokat, és a csodafegyver tervrajzokat a szövetséges hatalmak megkaparintották, és továbbfejlesztették – így jött létre rengeteg olyan mai is használatos fegyver, amit a náciktól csodafegyverek ihlettek. 

Egy intő jel: az osloi jelentés

Hitler csodafegyvereire először az osloi jelentés figyelmeztette a szövetséges hatalmakat: 1939-ben egy ismeretlen férfi Nagy-Britannia osloi nagykövetségének levélszekrényébe dobott egy iratcsomót, amit ma már olsoi jelentésként ismerünk. Az iratcsomó tervrajzokat és adatokat tartalmazott olyan kutatásokról, ami a kor technikáját messze meghaladták. A tervrajzokon rakétaszerű szerkezetek és a kor tudósai számára szinte felismerhetetlen elektromos eszközök voltak láthatóak. 

Még ma, több mint fél évszázaddal a második világháború vége után is kerülnek elő olyan információk, amelyek arra utalnak, hogy a modern haditechnika és űrkutatás számos alapgondolata és korai prototípusa a náci Németországban, 1933 és 1945 között született meg.

V-1 és V-2 önirányítású szárnyasbombák

Ez az egyik olyan csodafegyver, amit a németek be is vetettek a háború során. A múlt-kor történelmi magazin információi alapján a megtorlófegyvernek elnevezett szárnyasbomba volt a mai robotrepülőgépek elődje. A fegyver legnagyobb előnye az volt, hogy előre meghatározott pályán haladt, viszont ezt egy iránytűvel stabilizált robotpilótával a náci tudósok meg tudták változtatni. A V-2 – nevéből adódóan – ennek a rakétának a továbbfejlesztése, egy bonyolultabb vezérlőrendszerrel rendelkezett, és szinte hangtalanul zuhant le.

A Hitleri Németország a V-1-et 1944. június 13-án használták először Nagy-Britannia ellen, Londonban, és két hét használat után 2500 áldozata volt a csodafegyvernek. A V-2 1944. szeptember 8-án került bevetésre, és a háború végéig használták. A háború végén a szövetségesek számos V-1 rakétát zsákmányoltak, és a fejlesztésükben részt vevő tudósok egy része a Szovjetunióhoz, másik része az Egyesült Államokhoz került.

A V-1 és V-2 fegyverek vezető mérnöke, Wernher von Braun később meghatározó alakja lett az amerikai űrprogramnak.

További német csodafegyverek, amik bevetésre kerültek

A sugárhajtású vadászgépet is a nácik találták fel, az első ilyen gép a Messerschmitt Me 262, ami a kor technológiájához képest hihetetlenül gyorsan, 800km/órával tudott repülni. A gépet már túl későn készítették el ahhoz, hogy hatása legyen a háborúra, de a Me 262 jelentette a jet korszak kezdetét – írja cikkében az Origo.

Négy éve nagy port kavart, hogy Dél-Korea víz alól indítható ballisztikus rakétát tesztelt – írja a Telex. Ezt is a náciktól örököltük, hiszen a V-2 is ennek az őse, ahogy a rádió- és radarvezérlésű – és a többlépcsős rakétának is, és még sorolhatnánk.

Die Glocke

Ez lett volna az egyik legfejlettebb szuperfegyver, amit ha a náci Németország megépít, nincs kétség affelől, hogy megnyerik a II. világháborút. A németül Harang nevet viselő szerkezet kb. 3–4 méter magas és kb. 2,7–3 méter átmérőjű volt. Állítólag két nagy fordulatú, ellentétes irányban forgó henger volt benne, ami tele volt töltve Xerum 525-el, amit néhány elmélet radioaktív folyadékként írt le – írja a Popular Mechanics.

A szerkezet célja az lett volna – találgatások szerint – hogy antigravitációs teret hozzon létre. 

Más vélemények szerint ez lett volna Hitler időgépe, és olyanok is akadnak, akik szerint a náci Németország a haranggal akarta felvenni a kapcsolatot a földön kíüli idegen létformákkal. Egy biztos: a harang olyan, mintha egy sci-fi filmből szedték volna a német tudósok. 

Die Glocke hat nie existiert. 

A Die Glocke sosem létezett. Nem épült meg. A Harang egy valóságtól teljesen elrugaszkodott koncepció, egy háborút épp elvesztő Németország utolsó próbálkozása. Hogy mire, az talán sosem derül ki: Die Glocke-ról csak elbeszélések vannak, konkrétumok annál kevésbé. Viszont egyesek szentül hiszik, hogy a Harang igenis létezett: