Rémisztő, hogy mit tettek a honfoglaló magyar harcos lovával, még a régészek is irtózva emelték ki a leletet

Figyelemre méltó, honfoglalás-kori sírokat fedeztek fel magyar kutatók a Bács-Kiskun vármegyei Akasztó közelében. A kisváros élete szinte teljesen felbolydult, ugyanis igazán ritkaságszámba menő leletegyüttes került elő a föld mélyéből, amely gyaníthatóan érintetlenül vészelt át körülbelül 1100 évet. Szerencsére nem fosztották ki a történelem viharos és kevésbé viharos időszakai alatt, és tökéletes látképet adhat a honfoglalás utáni ősmagyarság társadalmi és gazdasági helyzetéről. Három, gyaníthatóan harcos előkelőség sírját tárták fel a kecskeméti múzeum régészei.

Bács-Kiskun hazánk legnagyobb, de egyben leginkább kietlennek számító vármegyéje. A végtelen, elsivatagosodni látszó rónákon messzire el lehet látni úgy, hogy ne látnánk település nyomát. A pusztaság már Árpád-vezérék korában hasonló képet mutathatott, csupán csak a Duna és annak áradásai tudták még valamelyest alakítani a tájat a későbbi folyamszabályozások előtt. A kies, hazai „sivatagban” alighanem még számos sír várja a felfedezését, hogy aztán egy-egy autópálya vagy főút, esetleg megaberuházás (gyár-, vasútépítés) nyomán előbukkanjon.

A környéken gyakorta találnak is értékes vagy különlegesnek számító sírokat, melyek gyakran még a magyarok megérkezését mutató állapotokat „ábrázolnak”. Avar, kazár síremlékek, településnyomok sora került már előtalálásra, és még alighanem fognak is.

Az ilyen leleteket gyakran nem csak építőmunkások és mérnökök, hanem amatőr fémkeresők szokták fellelni. Számos lelkes segítője van így a hivatalos régészeknek, akik epekedve várják az újabb felfedezni valókat. Így történt ez nemrég az említett Akasztó határában is.

A feltételezés szerint valamikor 920 és 930 körül temették el a három férfit számos értékes tárgyaikkal, amik között akadnak pénzérmék, ezüst karkötők és tarsolylemezek, sőt aranygyűrű is. A trió feltehetően egyszerre halhatott meg. A legelőkelőbbnek egy 18 éves fiatal tűnik a vele eltemetett értékei által, és a szakértők sejtése szerint

a két másik férfi a közvetlen testőrsége lehetett, mint apa és fia.

A leginkább megdöbbentő részlet azonban talán mégsem az előkerült tárgyak, hanem egy másik élőlény maradványa, amit a legelőkelőbb harcos mellett találtak meg. Ezt a sokkoló részletet a 24.hu osztotta meg a minap:

„Az előkelők temetkezésére jellemző módon a férfi mellé helyezték lovának fejét, lábait és bőrét – a halotti tor alkalmával az állat többi részét elfogyasztották.”

Horrorisztikus részlet, és még csak az sem biztos, hogy a harcos lova vele együtt hullott-e el a csatában. Az is elképzelhető, hogy a törzs tagjai gyászukban feláldozták a vezér lovát, hogy aztán ezzel adózzanak az elhunyt emléke előtt.

Érdekesség, de történelmi feljegyzések szerint a lóhús fogyasztása még évszázadokig, a kereszténység felvétele után is a hazai gasztrokultúra erőteljes szegmense maradt.

A lóhús divatja minden bizonnyal a tatárjárást (1241-1242) követően hanyatlott le, amikor az ország lakosságának összetétele megváltozott. A temérdek elhullott és elhurcolt magyar helyére betelepített idegenek nem kedvelték a lovak húsát. Mondjuk jó eséllyel ez inkább a nyugatról érkező germánok, szászokra értendő, lévén a betelepített kunok alighanem még hódoltak ennek a szokásnak.

Az akasztói feltárás: