Óriási ősi dolog merült a Duna mélyére 1000 éve, Magyarországról beszél a világ

Budapest történelme tele van rejtélyekkel, de kevés olyan izgalmas és régóta vitatott kérdés van, mint az, hogy mi rejlik a Duna mélyén, az ókori Aquincum romjainál. A legenda egy óriási, ősi építményről, egy római hídról szól, amely több mint 1000 évvel ezelőtt merülhetett a folyó mélyére. A kérdés évszázadok óta izgalomban tartja a régészeket és a történészeket, a legújabb elméletek pedig teljesen új megvilágításba helyezik a magyar főváros korai történetét és az egész világ figyelmét Magyarországra irányítják.

A felfedezés, ami mindent elindított

A rejtély 1873-ban, a Duna szabályozási munkálatai során kezdődött. A mai Hajógyári-sziget mellett, egy akkor elkotort szigetnél a munkások hatalmas, megmunkált cölöpök és kőalapozás maradványaira bukkantak a folyó medrében.

A kor legnagyobb szaktekintélyei, köztük Rómer Flóris, a magyar régészet atyja, azonnal arra a következtetésre jutottak, hogy egy óriási, római kori híd alapjait találták meg.

A logika egyértelműnek tűnt: Aquincum a Római Birodalom fontos határvárosa, Pannónia provincia kormányzói székhelye volt. A Duna túlpartján, a "barbár" területeken pedig római előőrsök, erődök álltak. Egy állandó híd létfontosságú lett volna a katonai mozgások, a kereskedelem és a birodalom védelme szempontjából. A feltételezések szerint egy, az Al-Dunánál talált hídhoz hasonló, kőpilléreken álló, de faszerkezetű átkelő állhatott itt, amely közel 750 méter hosszan ívelt át a folyón.

Mi van, ha sosem volt híd?

• Az elmúlt másfél évszázadban a római híd létezését szinte tényként kezelték és számos történelmi térképen és leírásban szerepelt. Azonban a modern kutatások és a józan műszaki ész egyre több kétséget támasztottak a romantikus elmélettel szemben.
• Nincsenek további leletek: Az 1873-as felfedezés óta egyetlen újabb, a hídhoz köthető maradvány sem került elő a Dunából, pedig a medret azóta többször is kotorták. Az Al-Dunánál ezzel szemben a mai napig láthatók a parti hídfők és a mederben is több pillér maradványait azonosították.
• Nincs írásos emlék: A legfurcsább, hogy egyetlen római kori írásos forrás, dombormű vagy felirat sem említi egy ekkora, presztízsértékű építmény létezését Aquincumnál.
• Műszaki nehézségek: A modern kor mérnökei is csak a 19. században tudták megoldani a Duna áthidalását a Lánchíddal. A rómaiaknak a jégzajlás és a folyómeder alapozásának nehézségei szinte leküzdhetetlen akadályt jelentettek volna egy több tucat pilléren álló híd esetében.

Akkor mi merült a Duna mélyére?

Ha nem híd, akkor mi lehetett az az óriási, ősi dolog, aminek a maradványait 1873-ban megtalálták? A legvalószínűbb és leginkább elfogadott mai elmélet szerint a cölöpök és kőalapok nem egy hídhoz, hanem egy hatalmas kikötői mólóhoz vagy dokkrendszerhez tartozhattak.

Aquincum élénk kereskedelmi központ volt, a Duna pedig a birodalom egyik legfontosabb vízi útvonala. Egy nagyméretű, megerősített kikötő létfontosságú volt a hajók fogadásához, a rakodáshoz és a katonai logisztikához.

A Duna mélyén tehát valószínűleg nem egy 1000 éves híd, hanem egy nyüzsgő római kikötő maradványai rejtőznek, ami legalább annyira izgalmas és fontos felfedezés. A legenda azonban tovább él és a mai napig izgalomban tartja azokat, akik elhiszik, hogy a magyar főváros alatt egy ókori világcsoda elveszett romjai fekszenek.

A Duna számtalan izgalmas kincset rejt, régészek garmadája dolgozik rajta, hogy kinyerjék a vízfelszín alól ezeket a csodákat:

_{Forrás: pestbuda.hu}