3 óriási sziget bukkant fel a Balatonból, aki látja, alig hiszi el, hogy korábban így nézett ki az ország legnagyobb tava

A Balaton egykor nem volt más, mint egy mocsaras, szabályozatlan, szinte teljesen kihasználatlan tó a magyar királyság szívében. És miközben a történelem viharai során továbbra is kihasználatlan maradt, mára már Magyarország pénzügyi fejőstehenének számít. Évente körülbelül 3 millió turista keresi fel a "magyar tenger", hogy aztán körülbelül 10 millió vendégéjszakát töltsön a partján, főleg a nyári szezonban. A Balaton jelenlegi formáját, földrajzi értelemben vett alakját nagyjából az elmúlt 100-150 évben vette fel. 

A mocsaras lápvidék, az ingadozó víz szint egykoron főleg a középkorban volt a jellemzője a tónak, amikor a Tapolca és a Zala folyók aránytalan, szabályozatlan mértékben táplálták a vizét. Ennek köszönhetően sokkalta nagyobb volt a Balaton átlagos vízszintje mondjuk az Árpád-ház korában. Egyes becslések szerint a mainál akár 6-7 méterrel magasabb állást mutathatott a tó. Ekkora víztömeg pedig jelentősen átrajzolta volna a térképeket, főleg a mostanság tapasztalható aszályos évekhez képest. 

A Balaton egykori vadregényes környezete persze már a középkorban sem riasztotta el a halászokat, akik igyekeztek megélni a tó természeti kincseiből.

Valamint jelentős várak, kastélyok is épültek a parthoz közel. Sőt, ezek az építmények régen még közelebb voltak a vízhez, mint manapság. Ám a 19. század közepére megunták az illetékesek, hogy a kiszámíthatatlanul ingadozó vízszint kényelmetlenséget okoz mind a halászat, mind a mezőgazdaság számára is. Ezért megpróbálkoztak a mocsarak lecsapolásával, megművelhető földterületek kinyerésével. 

A legfontosabb lépés az 1800-as években a Zala, mint kivezető folyó, medrének mélyítése volt, hogy még nagyobb vízhozammal legyen képes szabályozni a Balaton szintjét. 

Manapság már a Sió-csatorna és a Zala együtt látja el a Balaton vizének szabályozását, ennek köszönhetően immár emberi beavatkozással lehet tenni a tó fennmaradásáért. Kivéve az ilyen aszályos években, amikor annyira kevés már a csapadék, hogy a folyamok képtelenek az elvárt szinten tartani a balatoni vízmennyiséget. Apró öröm, hogy legalább attól nem kell már tartanunk, hogy megárad a tó, mint az elődeink idejében. 

Akik bizony még szigetekre is kicsónakázhattak a régmúltban, ha egy kis balatoni kalandra vágytak. A régi feljegyzések szerint a Balatonban pár száz évvel ezelőtt három sziget is elterült. Fonyód, Szigliget és Tihany egykoron nem a szárazföld részei voltak, hanem önálló szigetként mosta partjaikat a Balaton. Talán csak a szárazabb időszakokban, esztendőkben lehetett száraz lábbal átsétálni rájuk, máskülönben révészek, csónakosok segíthették az átkelést. Mára a három szigetből a még mindig kissé vadregény Szigligeti-félsziget, és a varázslatosan vulkanikus eredetű, levendulájáról híres Tihanyi-félsziget maradt meg. 

Paxel nemrég utána járt még egy eltűnt balatoni szigetnek: