Durván megváltozott Magyarország térképe, rendkívüli okból kezdődtek átnevezések

A magyar történelem egyik legfájdalmasabb eseménye volt, amikor az első világháborút követő nagy területi osztozkodásból bizony nagyon rosszul jöttünk ki, és hazánk a szent Magyar Királyság egykori területeinek jelentős részét elvesztette. Az újszülött Magyarország búcsút mondhatott területének kétharmadától, valamint a magyar nemzetiségűek egyharmada is az új államhatárainkon túlra szorult. Az akaratlan áldozatunk révén létrejöttek a többé-kevésbé működőképes nemzetállamok, amelyek aztán még egy próbatételen voltak kénytelenek átesni a második világháborúban is.

Megjegyezendő, hogy az erőszakkal összetoldott-foldott Jugoszlávia volt az, amely nem állta ki a mai napig az idők próbáját, valamint a fura indokokkal összeillesztett Csehszlovákia hullott még szét a 90-es évek elejére. 

A magyarok egy agilis kormányzó színre lépésével, és a kommunisták sikeres elnyomását követően a 20-as évektől végig azért dolgoztak, hogy a revíziós politikával elérjék az ország újbóli egyesítését. Ebben a magyar kormány a németekben, és Adolf Hitlerben látta a garanciát. A dicstelen véget ért osztrák diktátor aztán csak csontokat adott hazánknak, és aztán a második világégést követően szinte teljesen visszaállításra kerültek az úgynevezett "trianoni-határok". 

A magyarokat pedig innentől kezdve csak és kizárólag a szovjetek felügyelték, szemben az 1918. és 1920. közötti időszakban, amikor a nyugati hatalmak is aktívan kivették a részüket a békítésből, a káosz rendbe hozásából. Sajnos a moszkvai elnyomás nem tett jót a rendrakásnak, és a szocilista államhatalom igyekezte figyelmen kívül hagyni, mintegy a feledés homályába lökni a trianoni sérelmeket. 

A szocialista elvekhez hű vezetés országszerte iskolákat, utcákat, tereket nevezett át, mintegy hízelegve a Szovjetuniónak. Sőt, még a század közepén alapított ipartelepülést, Sztálinvárost is a nagy diktátorról, háborús bűnösről nevezték el. Manapság Dunaújvárosként ismerhetjük. 

A rendszerváltás után még sokáig fegyvernyugvás volt tapasztalható, és főleg az ezredfordulót követően indult nagy átkeresztelési hullám az utca és közterület neveket illetően. Ugyanis egyre többeket zavart a térképre tekintve a régi rendszerhez hű nevek tömege. 

Szeretett fővárosunkban immár számos utca emlékezik meg a trianoni határokon túli földrajti nevekről, eseményekről. Pár évvel ezelőtt az Index készített egy remek gyűjtést a Budapest és "Trianon" témába:

- A Vihorlát út a mai Szlovákiában található Vihorlát-Gutin vulkanikus hegylánc legnyugatibb tagjára utal a Keleti-Kárpátok belső vonulatában. Budapesten 1932 óta  óta van egy Vihorlát utca a II. kerületben, 1937 óta pedig egy Vihorlát út a XXI. kerületben.  

- A III. kerületi  Zaránd utca vagy köz a mai Romániához tartozó egykori Zaránd vármegyéről kapta a nevét, ami a Magyar Királyságban 1876-ig volt közigazgatási egység. 

- A Ronyva utca a szintén Szlovákiában található Ronyva-patakról kapta a nevét. A trianoni határ Sátoraljaújhelynél a Ronyva hídján található, a patak egy szakasza ma a magyar-szlovák államhatár.

- Ha a IIII. kerületi Aranyos utcában jár, jobb ha tudja, hogy az sem a cukiságról kapta a nevét, hanem a Maros legnagyobb mellékfolyójáról a mai Romániában. Az aranyhoz annyi köze van, hogy a folyó menti lakosság aranymosással foglalkozott.

- A XI. kerületi Alsókubin utca a mai Szlovákia területén található Alsókubin városáról kapta a nevét, ami a történeti Magyarországon Árva vármegye Alsókubini székhelye volt.

További öt furcsa budapesti utcanév: