Iszonyatos amit az egyiptomi férfiak a kutyáikkal tettek, ma ezt nem tudnád elképzelni

Súlyos tévképzeteink vannak az ókori Egyiptomot illetően. A bevésődött eszményképek szerint az egykori észak-afrikai állam, ami már csak nevében egyezik a mai jogutóddal, teljesen más képet festett a valóságban, mint azt a popkultúra belénk plántálta. A csúcskorszakában, 3-4 ezer évvel ezelőtt Egyiptom egy sokkal élhetőbb, zöldebb hely volt, tele kultúrával és az élet iránti tisztelettel.

Pedig az amerikai filmgyár ennek az ellentettét mutatja már hosszú évtizedek óta. Azt hihetnénk, hogy az ókori egyiptomi kultúra egy élhetetlen kasztrendszer volt a száraz sivatag közepén. A gonosz fáraók és sleppjük meg csúnyán rabszolgasorba taszították népüket, hogy azok a súlyos ostorcsapások terhe alatt építsék meg a gigantikus piramisokat, szinte lóhalálában. Ezek az óriási temetkezési helyek aztán a világ legveszélyesebb csapdáival felszerelve várták a belsejébe igyekvő kalandorokat és fosztogatókat.

Ám a valóság ebben az esetben is más.

Nem maradhatott volna fent évezredekig az egyiptomi civilizáció a több dinasztiát is felölelő királyi rendszerével, ha az annyira kizsigerelő lett volna. Természetesen az ókori Egyiptomnak is lehettek rosszabb és jobb periódusai, ám akkortájt a Nílus vidéke egy sokkal barátságosabb hely volt. A legfrissebb kutatások szerint a nagy piramisokat sem rabszolgákkal, hanem társadalmi munkában húzták fel kellemes, korántsem kapkodó tempóban a társadalom különböző rétegeinek tagjai.

Azt is hihetnénk, hogy az egyiptomiak csak a különleges macskáikat kedvelték.

Ám a friss kutatások mást mondanak ezzel kapcsolatban is. Az ókor talán legértékesebb népét már a kutyákhoz is említésre méltó kapcsolat fűzte. Állítólag ők kezdték el az afrikai vadkutyák háziasítását, miután rájöttek, hogy a kölykök fiatalon kézhez szoktathatóak.

A vickyalvearshecter.com blog feljegyzése szerint az egyiptomi férfiak már-már családi viszonyt alakítottak ki kutyáikkal. Lévén elsősorban ők dolgoztak a piramisok építkezésein. A kutyaszelídítők egyfajta pótlékai voltak a vadkutya-anyáknak, mert a kicsiket a lehető leghamarabb el kellett lopniuk a szüleiktől a megfelelő ember iránti ragaszkodásuk kialakítása érdekében. A pótmamának pedig részben vadkutyává kellett válnia:

„Egy egyiptológus úgy véli, hogy a piramisokat építő munkások úgy szelídítették meg a vadkutyákat, hogy kiöklendezték az elválasztott kölykök táplálékát, ahogyan a kutyaanyák tették a vadonban. A bizonyíték? Három, az Óbirodalomból származó lelet került elő, amelyek ember és kutya száj-orr kontaktusát mutatják be. (Igazság szerint a műalkotás akár csak az ember és a kutya orrcsókkal való üdvözlését is ábrázolhatná, de ez a konkrét egyiptológus a durvább értelmezést választotta.)”

- írja, a fentebb említett blog szerzője.

Egyiptom rémisztő titkai:

[[y1]]