Rendkívüli irat került elő a magyarokról a Vatikánban, évezredekig titkolták

A Vatikán titkai

A középkor századaiban az írás és olvasás privilégium volt - a papságé. A hétköznapi embernek nem adatott meg a könyvek birodalma, és ha valami papírra került, azt az egyház szűrte meg. A Vatikán így nemcsak vallási, de információs monopóliummal is rendelkezett: a tudás fegyver volt, és ők birtokolták.

A mai napig őrzött levéltáraikban akadnak olyan dokumentumok, amelyek egészen különös fényben mutatják meg a magyarokat. Egy ilyen irat Géza nagyfejedelem udvarából származik, ahol a pápai nunciusok a következőt jelentették:

„Az itt szolgáló nunciusok pogány magyar szokásokat vesznek fel. Naponta fürdenek és a reverenda alatt fehér ruhát viselnek.”

A sorok mögött sokkal több rejlik, mint elsőre tűnik: tulajdonképpen a modern higiénia kultúrája, amit Európa nyugati fele ekkor még alig ismert.

Európa és a magyarok

Miközben a magyar udvarban napi fürdés és tiszta alsóruha volt a norma, Nyugat-Európa egészen más világban élt. Ott a tisztátalanság volt az úr: kötényeket hordtak, amelyekbe a fejből kihulló tetvek potyogtak; a francia urak és hölgyek hegyes eszközökkel vakarták véresre fejbőrüket a tetűcsípések miatt. A parfüm és a paróka nem divatcikként, hanem kényszermegoldásként született: a kosz és a szag elfedésére.

Nem véletlen, hogy a pestis és kolera járványok hullámokban tarolták le Nyugatot, a Kárpát-medencében azonban ezek a betegségek a tisztasági szokások miatt sokkal kevésbé tudtak pusztítani.

Őseink évente újrameszelték házaikat, rendszeresen fürödtek, tisztán tartották a betegeket és még a táltos sem ment olyan házba gyógyítani, ahol nem ügyeltek a tisztaságra.

A modern higiénia magyar gyökerei

A forrásokból kiderül, hogy több olyan találmány és szokás, amit ma természetesnek veszünk, valójában a Kárpát-medencéből indult el Európába. A szappan magyar találmány volt, innen terjedt el, és került át más nyelvekbe is: soap, seife, savon, jabón - mind ugyanarra a gyökérre vezethető vissza.

A X. századi bizánci leírások szerint a magyar vezérek jurtáiban már működött csurgó, amely a mai zuhany elődje volt. A „szita-szita péntek” gyermekmondóka eredetileg nem játékos rigmus volt, hanem a pénteki tisztálkodás, a fürdőzés hagyományát őrizte. A hunok hadseregében pedig előírásként szerepelt a heti egyszeri fürdés, ami a korabeli Európában szinte elképzelhetetlennek számított.

Még Nyugat-Európa egyik legfontosabb tisztálkodási eszközét, a kádat is Magyarországnak köszönhetik. A XIII. században Szent Erzsébet hozományaként érkezett a nyugati udvarokba, ahol korábban senki nem látott hasonlót, így Erzsébet nemcsak aranyat és kincseket vitt magával, hanem a tisztaság kultúráját is.