Meglepő igazság a középkori szerelmi életről - nem volt olyan sötét, mint hinnénk

A középkor hálószobatitkai

A középkorban a testi kapcsolat szigorúan az egyház szabályai szerint zajlott - legalábbis elvileg. Csak házasságban, és kizárólag gyermeknemzés céljából volt elfogadható. Még a házastársak is bűntudatot érezhettek, ha az együttlétben „túl sok öröm” volt. Számos pózt bűnösnek tartottak és volt, ahol a „nem megfelelő időpontban” történő együttlét is tilosnak számított.

A szigor azonban nem mindenhol érvényesült. A paraszti világban jóval lazábban kezelték a szabályokat: gyakran előfordult, hogy a párok már házasság előtt összeköltöztek - ezt nevezték „próbaházasságnak”. A városokban pedig még bordélyházak is működtek, olykor az egyház hallgatólagos beleegyezésével, mondván: „inkább itt, mint máshol”.

Szerelmi praktikák és furcsa hiedelmek

A nők helyzete jóval szabályozottabb volt - tőlük elvárták a házasság előtti tisztaságot, míg a férfiaknál sok mindent elnéztek. A nem kívánt terhesség elkerülésére különféle módszereket vetettek be: például petrezselyem, menta vagy gyömbér főzetét itták „teaként”, amely állítólag gátolta a fogantatást.

Használtak állati hólyagot és lenvásznat is primitív óvszerek gyanánt, de ezek messze nem voltak megbízhatóak. Egyes helyeken egészen sajátos tanácsok is keringtek - például, hogy az együttlét után a nő ugorjon fel-le, mert így „kiesik a mag”.

Tilos vágyak és kemény büntetések

Akadt olyan fajta szerelem is, amelyekért súlyos büntetés járt. A házasságtörés, a homoszexualitás, sőt egyes helyeken még a „rossz időben” történő szexuális együttlét is tiltottnak számított. A büntetések közt szerepelt a vezeklés, a kiközösítés, de akár testi fenyítés is.

A középkori ember mindennapjait így nemcsak a társadalmi és vallási szabályok, hanem a félelem és a babona is átszőtte – a hálószoba pedig korántsem volt a szabad örömök terepe, sokkal inkább a tilalmak és titkok helyszíne.