Így hívták a pizzát Magyarországon a Kádár-korszakban, nagyon más az elnevezés

Aki ma pizzára gondol, annak valószínűleg egy vékony, ropogós tésztájú, paradicsomos-sajtos csoda ugrik be, vagy esetleg a futár, akit már tűkön ülve vár.

De ötven-hatvan évvel ezelőtt Magyarországon ez a fogalom még teljesen ismeretlen volt. A magyar vendéglátásban ekkoriban kezdtek megjelenni az olasz konyha első hírnökei, de a legtöbben csak néztek nagyokat az étlapon feltűnő furcsa szavak láttán.

A pizza, ami inkább csak hangulat volt

A legenda szerint az első magyar pizzéria nem is az volt, amire a legtöbben tippelnének. Míg a Don Francesco 1982-ben, magánvállalkozásként robbant be a Mészáros utcában, addig a Napoletana már 1963 óta működött – ráadásul a belváros szívében, a Váci utca 16. szám alatt. Az olasz étteremnek szánt vendéglátóhelyen négyféle pizzát kínáltak, kolbásszal, sajttal és paradicsommal, és habár az elektromos sütő néha megmakacsolta magát, a közönség imádta.

Az étel annyira újdonságnak számított, hogy a „pizza” szó után zárójelben sokáig magyarázat is járt: „lepény”.

A vendéglőt a Belvárosi Vendéglátóipari Vállalat üzemeltette, és eleinte olasz hallgatók – mint a híres Renato Cocchi – is besegítettek, hogy hitelesebb legyen az élmény. Bár az ételek sokszor félkészen érkeztek, és egy nyolc négyzetméteres konyhából kellett 40 ételt kiküldeni, a vendégek így is naponta több száz adaggal pusztítottak el.

Megérkezett az olasz íz – magyar változatban

A média azonban nem tudta hová tenni ezt a gasztronómiai inváziót. Az Esti Hírlap riportere például egy túldramatizált, mégis keserédes beszámolóban gúnyolta a választékot és az étlapot, a Ludas Matyi karikatúrában emlegette a pamutbugyis tűzfalakat, és még 1969-ben is akadt újság, ahol magyarázatot igényelt a „pizza” szó.

A legnagyobb csavar viszont az volt, amikor a pizzéria egy időre pizzamentes lett, mert az elektromos kemence életveszélyessé vált.

A Napoletana a hetvenes évekre már túl szűk lett a Váci utcának, és végül a Petőfi térre költözött. De a kemence nem ment vele. Az új helyen a „pizza modo ungherese” fogadta a vendégeket – ami ugyan pizzának volt nevezve, de inkább egy paradicsomos, sonkás kenyérlángosra hasonlított. A helyzetet súlyosbította, hogy a dekoráció és a tisztaság is hagyott kívánnivalót maga után. Egy idő után már csak az egyetemisták jártak oda, akik nem voltak válogatósak – csak legyen olcsó.

Így hívták a magyarok pizzáját

Bár a Napoletana próbált újjászületni, grillpultos olasz álommal, fagyizóval és új dizájnnal, a verseny túlnőtt rajta. A rendszerváltás után a pizzázók száma robbanásszerűen nőtt, a Napoletana már nem tudott újítani. A kilencvenes évek végén még próbálkozott gasztroestekkel, de végül 2000-ben bezárt. A gasztroregesz.hu cikke szerint a helyére a Piroska Étterem költözött – pizza helyett rántott sajt és brassói lett a sláger.

És hogy hogyan hívták a pizzát hivatalosan az első időkben? Hát bizony csak ennyit írtak mellé: lepényféle étel. Az ízére, hangulatára, sőt, nevéről is csak ennyit tudtak. De akkoriban ez már maga volt a dolce vita.

Ha pedig kedvet kaptál pizzázni egyet, ki sem kell mozdulnod otthonról, mutatjuk is a legjobb tészta receptjét: