Négyszer temették el József Attilát, az ok rendkívüli

Művészetével a magyar irodalom örökös óriásává vált, miközben életében gyakran éhezett, mellőzték, és súlyos mentális terhekkel küzdött. Halálát is rejtélyek övezik – de amit kevesebben tudnak, hogy nem egyszer, nem kétszer, hanem négyszer temették el.

És nem, nem a sors vagy a véletlen groteszk játéka miatt. A történet mögött egy olyan szövevényes és fájdalmas sorozat húzódik meg, amely tükrözi a 20. század viharos magyar történelmét – és azt is, hogyan próbálta egy nemzet utólag jóvátenni, amit életében elmulasztott.

Amikor 1937 decemberében a fiatalon, mindössze 32 évesen elhunyt költőt először eltemették, csupán néhány tucat ember kísérte el utolsó útjára a balatonboglári temetőbe. Akkor még senki sem sejtette, hogy ez a temetés nem lesz végleges. A magyar kultúra egyik legnagyobb alakját ugyanis a következő évtizedek során újra és újra elmozdították, mindig újabb és újabb indokkal.

Az első újratemetésre már 1942-ben sor került, ekkor került át Balatonszárszóra. A falusi temető és a tragikus vonatbaleset helyszíne közötti közelség szimbolikusan is indokolta a döntést – legalábbis a kortársak szerint. A szertartás még inkább zarándoklattá vált, mint puszta temetés: József Attila kultusza akkor kezdett igazán megerősödni.

Aztán jött a második világháború, majd a kommunista hatalomátvétel, és József Attila immár hivatalosan is a munkásosztály költője lett. Ez újabb temetést kívánt: 1947-ben, állami protokollal, Budapestre szállították a földi maradványait, és a Kerepesi temető díszsírhelyére helyezték. De még ekkor sem volt vége a vándorlásnak...

A végső állomás

A negyedik – és remélhetőleg utolsó – nyughelye ma is ott található a Fiumei úti sírkertben, a magyar történelem nagyjai között. Minden újratemetés egy-egy korszak emléke, egy-egy történelmi lenyomat: a nemzet próbálkozása arra, hogy méltó módon emlékezzen arra az emberre, akit életében nem tudott igazán megbecsülni.

József Attila négyszeres temetése nemcsak egy költő földi útjának zárása, hanem a magyar társadalom lelkiismeretének is része. Egy olyan történet, amely egyszerre megrendítő, szimbolikus és kísérteties – és amely újra és újra emlékeztet minket arra, hogy az igazi értékek felismerése gyakran túl későn történik.

Ha szeretnél még többet tudni a magyar költőről, nézd meg a videót is!