Irtózatos erejű fegyvert készítettek a magyarok a bikák legnemesebb testrészéből

Van egy fegyver a magyar történelemben, amitől nemcsak a csatatéren húzódtak hátrébb az emberek, hanem már a neve hallatán is. Nem volt kovácsolt acél, nem csillogott rajta címer, mégis olyan tekintélyt parancsolt, hogy egyesek csak suttogva merték emlegetni. Akik ismerték, tudták: ha ez előkerül, nincs több kérdés.

A legférfiasabb fegyver, amit valaha készítettek

A magyar történelem furcsa tárgyai közé tartozik a bikacsök – egy ütőfegyver, amely már a nevében sem finomkodik. És valóban: ez az eszköz a bika nemi szervének bőréből készült, és évszázadokon át szolgált fegyelmező erőként ott, ahol a szó már nem segített. 

A bikacsök neve ma már leginkább nevetést vagy szemöldökráncolást vált ki, de évszázadokkal ezelőtt nem volt rajta semmi nevetséges. A bikacsök kemény, rugalmas, és meglepően tartós fegyver volt, amit harcosok és pandúrok is használtak. Egy jól irányzott ütés vele – és garantáltan nem maradt kérdés, ki az úr a faluban.

Hogy készül egy bikacsök?

Kétféleképp: vagy hagyták, hogy az „alapanyag” természetesen kiszáradjon, vagy vasrúddal és zsineggel formálták, amíg a kívánt bot- vagy gumós alakot el nem érte. A végeredmény egy íves, szívós ütőeszköz lett – első ránézésre akár egy különleges bunkónak is tűnhetett.

Prónay Pál és a mindig kézügyben lévő bikacsök

A bikacsök egyik legismertebb használója Prónay Pál huszár alezredes volt, aki a forradalmak és ellenforradalmak viharos időszakában is gyakran nyúlt a furcsa eszközhöz. 1914 decemberében a limanovai csata után egy háznyi cseh dezertőrt kergetett ki vele a hóra, de nem csak a fronton alkalmazta: 1921 tavaszán egy orgoványi parasztgazdától kapott egy hosszabb, ólmos végű, monogramozott bikacsököt, amelyet kémkedő állami detektívek ellen vetett be több alkalommal is.

Fegyver volt… aztán jött a kutyakeksz

A bikacsök aztán lassan eltűnt a harcmezőkről, és helyét átvették a modernebb (és kevésbé megbotránkoztató) fém- és gumibotok. De a történet itt nem ér véget: ma már kutyacsemegeként él tovább, felvágva vagy egészben, rágcsálásra kínálva – mintha csak egy ősi hagyományt ropogtatna az eb a nappaliban.

Egy elfeledett fegyver emléke

A bikacsök ma már ritkaságszámba megy, de emlékeztet bennünket arra, hogy a magyar kreativitás néha nem ismer határokat. A törökverő idők brutális eszköze mára vicces névvel bíró kutyakaja lett – de a múltban komolyan kellett venni. Akkoriban senki sem nevetett, ha előkerült egy bikacsök. Csak remélte, hogy nem ő kapja a következő csapást.

Az alábbi videó részletesen bemutatja Prónay Pál történetét: