A Tisza partján jött volna létre magyar világváros, így hívják

Egy elveszett álom nyomában a Tisza-part vonalában

Van egy magyar város, amely a harmincas évek végén világszinten is példátlan fejlesztési terv középpontjába került. Egy város, amely a Tisza-part mentén épülhetett volna meg repülőtérrel, hajókikötővel, villamosvonallal, sőt egy teljes ipari ökoszisztémával.

A fejlesztési tervek nem a fantáziavilág szüleményéből születtek, hanem egy frissen bemutatott, restaurált városrendezési tervdokumentáció bizonyítékából, amelyet nemrégiben mutattak be Martfűn.

A martfűi ipartörtenet megelevenedő lábjegyzete maga Jan Antonin Baťa, a legendás cseh gyáriparos, akinek nevéhez a világhírű cipőgyár, a Baťa birodalom fűződik.1938-ban ő vásárolta meg azt a martfűi területet, amely korábban csupán mint Martfű-puszta szerepelt az iratokban.

Iparváros a semmiből – Baťa nagyra törő tervei

Célja nem volt kevesebb, mint egy modern iparváros felépítése a Tisza-part mentén, egy önellátó, technológiailag is fejlett településsé, amely bátran versenyezhetett volna bármely nyugat-európai nagyváros hírnevével.

A terv nem csak az ipari fejlesztésre korlátozódott. Martfűre villamos járt volna, Tiszaföldvárig nyúlt volna az elektromos közlekedés váza, Vezsenyre repülőgép-leszálló pályát terveztek, és egy Dunát a Tiszával összekötő csatorna is a koncepció része volt.

A most restaurált városrendezési dokumentumok tanúsága szerint egy több ezer fős városkép bontakozott ki, nyolc gyárépülettel, templommal, lakónegyedekkel és fejlett infrastruktúrával.

Történelem közbeszól – a megvalósulás korlátai

A törtenelem azonban mást írt. A világháború kitörése és Baťa emigrációja miatt a tervek jelentősen visszafogottabbak lettek. A nyolc gyár helyett csak egy épült meg, a negyvenhárom tervezett Baťa-házból huszonegy valósult meg. A templom Martfűn készült el évtizedes késéssel, a kilencvenes években – ez volt az utolsó város Magyarországon, ahol új egyházi épületet emeltek a háború előtti tervek alapján.

Tisza-parti kuriózum az ipartörténetben

A Tisza-parti álom nem veszett el teljesen – sőt, ami megvalósult belőle, az még ma is figyelemre méltó. A martfűi fejlődés valódi kuriózumnak számít a hazai ipartörténet lapjain: 1942-ben olyan komfortos otthonokat húztak fel, amelyekbe már ezidőtájt bevezették a villanyt, a vezetékes vizet, ennek tetejére pedig akkoriban, még modernek minősíthető fürdőszobákkal is kibővítették az ingatlanokat.

A helyi cipőgyár stabil munkahelyet teremtett, illetve az oktatási, egészségügyi ellátást is megszervezte, sőt idős korukra, az ott élő munkáscsaládok tagjainak ráadásul nyugdíjat is biztosított.

Egy terv, amely túlélte az időt

A tervdokumentációt évtizedekig a cipőgyári vezérigazgató irodájában használták. A mostani restaurálásnak köszönhetően pedig mindenki számára adott a lehetőség, hogy képet kapjon arról a korszakról, amikor Magyarország határain belül egy ténylegesen világszintű várost terveztek a Tisza-part mentén.

A jövő emlékei – a Baťa-vízió öröksége

A "Város születik" kiállítás részeként bemutatott anyag Martfű történelmének egyik legizgalmasabb fejezetét érzékelteti. Az álom szertefoszlott, de a Baťa-házak, a gesztenyefasorok, és a megvalósult elemek még ma is hirdetik egy elveszett jövő lenyomatát.

Az alábbi videóban madártávlatból élvezhető hazánk egyik közkedvelt települése, Martfű: