A Bükk dombjai közt él egy magyar templomos lovag, 1000 éves emlékeket őriz

Templomos lovagok Magyarországon is voltak a 12–13. században. II. Géza magyar király hívta be őket, és földeket adományozott nekik, így letelepedtek Esztergom, Székesfehérvár, Somogyvár és Léka környékén. A templomosok védték a déli és keleti határokat, és részt vettek a tatárok elleni csatákban is. Rendkívül hatékony harcosok voltak, de az idő múlásával egyre kevesebben lettek. Egyik tagjuk azonban még ma is őrzi a lovagok emlékét, a felsőtárkányi Tóth Sándor történész, gyűjtő és lovag is egyben.

A templomos lovagok, teljes nevükön: a Krisztus és a Salamon-templom Szegény Lovagrendje egy középkori, keresztény katonai lovagrend volt, amelyet 1119 körül alapítottak Jeruzsálemben. Fő céljuk az volt, hogy megvédjék a Szentföldre zarándokló keresztényeket a muszlim támadásoktól. Idővel azonban a rend hatalmas katonai, gazdasági és politikai hatalomra tett szert, és Európa egyik leggazdagabb szervezetévé vált.

A magyar templomos lovag ezer éves tárgyakat őriz

Tóth Sándor, akit több, a történelmünk feltárásához hozzájáruló könyv szerzőjeként is ismerhetünk, a heol.hu-nak azt is nyilatkozta, hogy ő maga tagja a Templomos lovagrendnek. Olyannyira, hogy Heves vármegyéből – a Muhi csatát követő 700 év "kihagyás" után – ő lehetett az első lovag.

A felsőtárkányi Kardok Házában a történelmet, kultúrát szerető közönséget egy különleges, régi fegyver gyűjteményt várja. A 450 darab műtárgy az Ókortól, az 1848-as szabadságharc végéig mutatja be a különböző műves antik fegyvereket, közte 130 kardot, mindez Tóth Sándor kitartó gyűjtésének köszönhető. 

A felsőtárkányi lovag értékmentésnek tekinti a tárgyak gyűjtését, a magyar hadszinterek féltve őrzött, ezer éves kincsei a Kard és kereszt kiállításon láthatók. 

A templomos lovagok élete erősen szabályozott volt

A templomosok életét annak idején szigorú szabályok irányították, amelyek a benedeki szerzetesi regulán alapultak. Ez azt jelentette, hogy egyszerre éltek szerzetesként és katonaként. Mindennapjaikat imádkozás, edzés és harc töltötte ki. Nem birtokolhattak személyes vagyont, egyszerű ruhákat hordtak, és gyakran böjtöltek.

Üres gyomorral, legyengülve azonban nem lehet sem keresztes hadjáratban, sem lovagi tornán részt venni, ezért a lovagok egy héten háromszor ehettek húst. Vasárnaponként biztos, hogy hús volt minden loag tányérjában. A magasabb rangú tagok ebédre és vacsorára is fogyaszthattak valamilyen sült állatot. A korabeli beszámolók szerint ez gyakran marhahús, sertéshús vagy szalonna volt, amelyet sóval ízesíthettek.

A megfelelő minőségű táplálkozás lehetett az oka, hogy a korabeli emberekhez képest a lovagok tovább éltek. Hosszú életüket Isteni ajándéknak tekintették, de szinte sosem természetes halált haltak. Csatában vagy máglyán végezték, de a legtöbben 60. születésnapjukat is megünnepelhették, miközben a 13. században a várható élettartam alig volt több 30 évnél.