Nagyon sötét titok derült ki az ókori Egyiptomról, átírja a tudásunkat

Az ókori Egyiptomban a macskákat különleges tisztelet övezte, de nem úgy, mint a modern korban megszokott házi kedvenceket. A feljegyzések szerint nem kényeztették őket, nem feküdtek be az emberek ágyába, hogy ott doromboljanak a család örömére. A halottak mellé sem azért helyeztek macska múmiát, mert az az elhunyt életében a mindennapok része lett volna. Tisztelték, de nem szerették ezeket az állatokat. A macskák az istenekkel való kapcsolatuk miatt váltak szent állatokká, műalkotásokon, templomi díszítéseken tűntek fel és előszeretettel mumifikálták őket.

A macskákat főként Basztet istennőhöz kapcsolták, aki az otthon, a termékenység és a védelem istennője volt. Basztetet eleinte oroszlánfejjel ábrázolták, később azonban macskaalakban jelent meg. A macskák mindig az ember közelében éltek, pusztították a betegségeket terjesztő rágcsálókat, közben rendkívül gyorsan szaporodtak, ahogy most is. Nem csoda, hogy egyszerre szimbolizálták a védelmet és a termékenységet, ezért nagy becsben tartották őket.

Az egyiptomiak a macskákat nagy számban mumifikálták

E doromboló négylábúk elsősorban vallási célokat szolgáltak: a macskamúmiákat áldozati ajándékként helyezték el a templomokban és a sírokban, hogy ezzel tisztelegjenek Basztet előtt. A mumifikált macskák védelmező szerepet töltöttek be a túlvilágon, így a halottak mellé is temették őket.

A négylábú egerészeket sokszor templomok közelében etették, így mindig volt belőlük jó néhány, de csak kevés érte meg a felnőttkort. Már nagyon fiatalon, három-öt hónapos korukban megölték a kismacskákat, hogy múmiát készítsenek belőlük. 

A mumifikáció során gondosan bebalzsamozták és pólyába csavarták őket, majd szarkofágokba helyezték, melyeket díszes faragásokkal és festésekkel láttak el.

Bizonyos területeken hatalmas macskatelepek alakultak ki, ahol az állatokat szaporították és etették, de sosem házi kedvencként tartották őket.

A macskák szaporítása és mumifikálása hatalmas iparággá nőtte ki magát az ókori Egyiptomban, és számos lelet bizonyítja, hogy több millió macskamúmiát készítettek az évszázadok során.

Ez a szám valóban soknak tűnik, de más mumifikálásra szánt állat, például a majmokhoz vagy a krokodilokhoz képest sokkal egyszerűbb volt hozzájutni. Egy ivarérett nőstény akár kétszer is fialhatott egy évben, egyszerre 4-5 utódot hozva világra. Ha ezek közül csak a fele lett nőstény, legkésőbb egy évvel később már azok az utódok is több tucat kismacskával gyarapították a kolónia létszámát, melyek aztán a következő évtől szintén ivarérettek lettek. Ezzel kifogyhatatlan utánpótlást biztosítva a spirituális jelentőségű macska múmiákhoz, amelyek így néznek ki belülről: