Balkánnak nevezték Magyarországot, így szidták hazánkat, végül titkos információkat kellett megosztani

A magyarországi polgári légiközlekedés ma már ugyanúgy működik, mint bármelyik nyugati országban, a szabványokra pedig hatalmas szükség van, hiszen ezek nélkül gyorsan káosz alakulna ki a levegőben. Ez utóbbi probléma nem ismeretlen, az 1970-es években addig soha nem látott módon nőtt meg a légiforgalom, főképp a skandináv államok és Görögország között, ami Magyarország légterén is áthaladt.

Ez komoly fennakadásokat és késéseket okozott, a helyzet pedig olyannyira tarthatatlanná vált, hogy ENSZ Nemzetközi Polgári Repülési Szervezete, az ICAO kénytelen volt összehívni egy tanácskozást, amit Budapesten rendeztek meg. Igen ám, csakhogy az eseményt Balkáni Áramlásszervezési Értekezletnek nevezték el, ami miatt Magyarország panasszal élt, amit az ICAO felé el is juttatott.

Érzékeny pontra tapintott a nyugat

Gyorsan jött a korrigálás, végül Kelet-Európai Áramlásszervezési Értekezlet elnevezés mellett rendezték meg a nemzetközi konferenciát, ahol érzékeny témák is szóba kerültek. Magyarország számára egyszerre volt dicsőség és komoly fejtörést okozó probléma a megrendezése, hiszen mégis egy nyugati esemény volt, ám a hazai légiközlekedés tele volt szigorúan titkos elemekkel, ami leginkább a katonai reptereket, légifolyosókat érintette.

Az egyik érzékeny pontra alaposan rá is tapintott a Nemzetközi Légi Fuvarozó Szövetség, az IATA egyik képviselője, aki előadás közben azt taglalta, mennyire katasztrofális Magyarország légterének kialakítása. Úgy vélte, hogy a légifolyosók hatékonysága, az elhelyezkedése és a mennyisége sem megfelelő. Végül elővett egy térképet Magyarországról és bejelölgette, hol kellene lenniük a légifolyosóknak, miközben az inkompetens hatóságokat korholta.

Habár az irányítók egyetértettek a javaslatokkal, a hatóság egyik embere felszólalt és közölte, az IATA képviselőjének tervezete nem megvalósítható. Erre azonban szokatlan visszakérdezést kapott: „Miért?”

Végül kínos csend következett, amit Paul Berger, az ICAO képviselője tört meg, rámutatva, hogy azért nem lehet optimalizálni a légifolyosókat, mivel tiltott, katonai objektumok légterét érintené. Végül felsorolta, hogy melyek ezek, és hogy magyar vagy szovjet irányítás alá tartoznak. Ha egy magyar tisztségviselő osztotta volna meg ezeket a titkos információkat, valószínűleg súlyos következményei lettek volna. Így viszont a magyarok félrenéztek, a nyugatiak pedig nem értették, mi rosszat tettek. A változás lassú volt, viszont valószínűleg ez az értekezlet is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a későbbi kommunikáció már gördülékenyebb volt, hiszen egyértelművé vált, hogy a nyugatiak előtt nincs többé titok a magyar légtér kapcsán.

És hogy a 70-es években az átlag magyar mit láthatott a hazai légitársaságból? Nagyjából ennyit:

Forrás: IHO