Látták már felrobbanni, most újra megtörténik: A csillagászok már pontosan tudják, mikor robban fel a Supernova Athena
A szupernóvák a tudomány jelenlegi állása szerint teljesen kiszámíthatatlanok: egy-egy csillag váratlanul megsemmisül a távoli vagy közeli galaxisokban. Létezik azonban egy kivétel a szabály alól, és az emberiség a következő hónapokban tanúja lehet egy olyan csillagrobbanásnak, amelyet a kutatók már egyszer végignéztek. Nem varázslatról vagy jósokról van szó, hanem a fizika egyik legkülönösebb jelenségéről, a gravitációs lencsézésről.
Gravitációs lencse: Amikor a téridő meghajlítja a fényt
A gravitációs lencsézés során egy gigantikus tömegű objektum – például egy fekete lyuk, egy galaxis vagy egy galaxiscsoport – annyira eltorzítja maga körül a téridőt, hogy az óriási nagyítóüvegként kezd működni. A mögötte lévő távoli objektumok képe felnagyítódik, eltorzul, és sok esetben többszörösen is megjelenik az égbolton.
Mivel ezeknek a tömegeknek az eloszlása egyenetlen, és a fénysebesség véges, a hozzánk érkező képek nem egyszerre érnek el a Földre. Egyes fénysugaraknak jóval hosszabb utat kell megtenniük.
Pontosan ez történt a Supernova Athena esetében is, amelyet a James Webb űrtávcső (JWST) szúrt ki 2025-ben egy olyan galaxisban, amely akkor létezett, amikor az univerzum még csak feleannyi idős volt, mint most.
A galaxis fényét a MACS J0417 jelű galaxiscsoport torzította el, és a számítások szerint az egyik elhajlított kép akár két évvel is le van maradva az elsőként meglátott robbanástól. Ez azt jelenti, hogy a szupernóva bármelyik pillanatban, de legkésőbb 2027 márciusáig újra feltűnik az égbolton – a Hubble űrtávcső pedig már éberen figyeli a kijelölt területet.
Meddig marad lakható a bolygónk? A szuperszámítógép kiszámolta, döbbenetes eredményre jutott
Olvass tovább...
Megoldódhat a modern kozmológia legnagyobb rejtélye?
A Supernova Athena újbóli felbukkanása nemcsak látványos kozmikus műsor, hanem kulcsfontosságú tudományos mérföldkő is. A robbanás időbeli eltolódásának vizsgálatával pontosabban meghatározható a galaxiscsoport tömege, és mélyebb betekintést nyerhetünk maguknak a szupernóváknak a működésébe is.
Ennél is izgalmasabb, hogy a jelenség segíthet feloldani az úgynevezett Hubble-feszültséget (Hubble Tension). Az univerzum gyorsulva tágul, ám a tágulási ütemet (Hubble-konstans) mérő két fő módszer eredményei makacsul ellentmondanak egymásnak.
„A SN Athena következő képének néhány éves megjósolt időeltolódása lehetővé teszi számunkra, hogy beleszóljunk a Hubble-konstans értékébe egy olyan időszakban, amikor égető szükség van egy ilyen független mérésre. Ez segíthet megerősíteni az új fizika lehetőségét, vagy rámutathat a jelenlegi legjobb kozmológiai elemzések ismeretlen hibáira”
– nyilatkozta Justin Pierel, a Space Telescope Science Institute (STScI) Einstein-ösztöndíjasa.
Végleg eltűnik az örök hó a trópusi dzsungel felett: Már csak 1-2 évük maradt Délkelet-Ázsia utolsó gleccsereinek
Olvass tovább...
A 2086-os szupernóva: Üzenet a jövő generációinak
Ha a Supernova Athena nem lenne elég izgalmas, a csillagászok már kiszúrtak egy másik hasonlót is: ez a Supernova Ares.
Itt a gravitációs lencsézés miatti időeltolódás még szélsőségesebb. A számítások szerint ez a csillagrobbanás legközelebb 2086-ban fog újra feltűnni az égbolton – így érdemes szólnunk a gyermekeinknek és az unokáinknak, hogy ne maradjanak le róla!
