Kiderült az igazság a torinói lepelről? Közel-keleti DNS-t és Amerikából származó növényi nyomokat találtak a szálakon
Évszázadok óta lázban tartja az emberiséget a torinói lepel, amelyet sokan Jézus Krisztus halotti leplével azonosítanak. A legújabb, csúcstechnológiás genetikai vizsgálatok egyszerre hoztak elképesztő, közel-keleti kapcsolatot igazoló eredményeket és olyan megdöbbentő utólagos szennyeződéseket, amelyek miatt a tudósok kénytelenek voltak újraértékelni mindent, amit a szent ereklyéről hittünk.
Közel-keleti genetikai vonal és a Holt-tenger titka
A Gianni Barcaccia professzor által vezetett olasz kutatócsoport a lepelből még 1978-ban vett textilszálakat vetette alá újgenerációs DNS-szekvenálásnak. Az eredmények elsőre szenzációsnak tűntek:
-
Sikerült azonosítaniuk a H33-as mitokondriális DNS-vonalat, amely kimondottan a közel-keleti populációkra, leginkább a drúz közösségekre jellemző.
-
A szálakon olyan különleges, sókedvelő mikroorganizmusokat találtak, amelyek szinte kizárólag extrém sós környezetben – például a Holt-tenger térségében – élik túl.
Ez a két nyom önmagában azt sejtetné, hogy a vászon valóban az 1. századi Júdeából származik. A képet azonban alaposan átrendezik a szálakon felhalmozódott későbbi szerves anyagok.
Meddig marad lakható a bolygónk? A szuperszámítógép kiszámolta, döbbenetes eredményre jutott
Olvass tovább...
A kutató saját DNS-e csapta be a tudósokat
A torinói lepel vizsgálatának egyik legbizarrabb fordulata megmutatta, mennyire óvatosan kell bánni a biológiai maradványokkal. Az egyik mintában hirtelen egy askenázi zsidó gyökerekre utaló genetikai profil bukkant fel.
A kutatók már éppen áttörést kiáltottak volna, amikor kiderült: a minta nem az ókorból származik, hanem Pierluigi Baima Bollone professzortól, attól az olasz szakembertől, aki 1978-ban saját kezűleg vette le a szálakat a lepelről. A lepel ugyanis az évszázadok során valóságos biológiai archívummá vált, amelyen minden egyes érintés nyomot hagyott.
Végleg eltűnik az örök hó a trópusi dzsungel felett: Már csak 1-2 évük maradt Délkelet-Ázsia utolsó gleccsereinek
Olvass tovább...
Paradicsom és kukorica a szent textílián
A növényi DNS-ek elemzése végleg tisztázta, mennyi utólagos anyag halmozódott fel a szövetszálak között:
-
A szálakon 15–16. századi európai sárgarépa-fajták nyomait azonosították.
-
Még döbbentőbb, hogy paradicsom és kukorica genetikai maradványait is kimutatták.
Mivel mind a paradicsom, mind a kukorica az amerikai kontinensről származik, ezek a nyomok kizárólag Amerika felfedezése után kerülhettek a vászonra. Bár ez nem bizonyítja automatikusan azt, hogy maga a lepel középkori hamisítvány lenne, azt tökéletesen megmutatja, milyen drasztikus mértékben szennyeződött az anyag a kiállítások és az óvatlan kezelések során.
Megfejtették a torinói lepel rejtélyét?
A rövid válasz: nem. A torinói Keresztelő Szent János-székesegyházban őrzött ereklye genetikai vizsgálata nem zárta le a vitát.
A közel-keleti DNS-nyomok és a Holt-tengerre utaló baktériumok a bibliai eredet elméletét erősítik, míg a 14. században felbukkanó írásos emlékek, az 1988-as radiokarbonos vizsgálatok és a modern növényi szennyeződések a középkori teóriát támasztják alá. A torinói lepel így továbbra is őrzi titkát – az új DNS-kutatás pedig nem lebontotta, hanem még rejtélyesebbé tette a mítoszt.
