Még a kutatók sem hittek a szemüknek: zseniális leletre bukkantak a világ első városaként számon tartott helyen

Mezopotámia forró, száraz vidéke adott otthont a világ első városi központjainak; a dél-iraki Eridu ősi lelőhelyét széles körben a világ legkorábbi városaként tartják számon. Egy nagyvárosi lakosság eltartásához azonban kiterjedt infrastruktúrára van szükség, és egy új kutatás szerint egy hatalmas öntözőcsatorna-hálózat tehette lehetővé Eridu növekedését évezredeken keresztül.

Az időszámításunk előtti hatodik évezredben alapított Eridu nagyjából 6000 évig virágzott, mielőtt körülbelül időszámításunk szerint 500-ban végleg elhagyták. Az ókori sumér szövegek szerint az első királyok a mennyből szálltak alá, hogy Eriduban rendezzék be székhelyüket, amelynek a városi civilizáció szülőhelyét tulajdonítják.

Azonban - ahogy egy új tanulmány szerzői rámutatnak - Mezopotámiában a holocén során a csapadékmennyiség túl kevés volt a mezőgazdaság fenntartásához, ami azt jelenti, hogy az öntözés elengedhetetlen volt az emberi települések jelenlétéhez a régióban.

Korábbi kutatások már jelezték, hogy a datolyapálma-termesztés Eridu környékén mintegy 7000 évvel ezelőtt kezdődött. Bár az öntözőcsatornák jelenlétét a környező vidéken már megfigyelték, ezeknek a vízi utaknak a korát korábban nem tudták meghatározni. A szakemberek ezért műholdfelvételeket vizsgáltak meg, hogy ősi csatornákat és úgynevezett gátszakadásos hordalékkúp-rendszereket (crevasse spray) keressenek Eridu közelében. Ezek jellemzően az Eufrátesz egy mára kiszáradt ágához csatlakoztak, amely az ókori város mellett haladt el.

Néhány ilyen csatornát a helyszínen is felkerestek: a tanulmány szerzői kis feltáró árkokból kagylókat gyűjtöttek, amelyeket radiokarbonos kormeghatározásnak vetettek alá az öntözőrendszer korának megállapítására. A legrégebbi minták nagyjából i. e. 4540-ből származnak, ami azt jelzi, hogy több mint 6000 évvel ezelőtt már nagyszabású vízgazdálkodási projektek működtek a területen.

Az i. e. harmadik évezredtől kezdve a csatornarendszer még kiterjedtebbé vált, és rácsos mintázatba rendeződött, amely hatékonyan osztotta fel a vidéket mezők sorozatára. A tanulmány szerzői szerint ez az elrendezés pálmakert-hálózatokat tarthatott el Eridu fénykorában.

Más kutatók korábban gabonatermesztésre utaló bizonyítékokat is találtak Eriduban és környékén, így az új tanulmány szerzői úgy vélik, hogy ez az ősi öntözőrendszer egy olyan fejlett mezőgazdasági gazdaságot alapozhatott meg, amely évezredeken át fennmaradt.

Ez a terület egy nagyon hosszú ideig aktív mezőgazdasági övezet része lehetett, amely a várost ellátta

- írják a kutatók.

Az öntözött földterület biztosíthatta Eridu számára a szükséges búzát, árpát, datolyapálmát, valamint egyéb szárazföldi gyógynövényeket és zöldségeket

- vonták le a következtetést.

A tanulmány az Iraq című tudományos folyóiratban jelent meg - számol be róla az IFLScience.