Mit rejt a világ legmélyebb pontja? Tengeri szörnyek és mítoszok ébredhetnek újjá a Mariana-árok sötétjében

Mesebelei szörnyek és ősi lények a vizek mélyén

A régi korok tengerészei gigantikus csápokról, mindent elnyelő tengeri szörnyekről és felfoghatatlan alakú lényekről meséltek. Bár a modern tudomány sokáig mesének tartotta ezeket a beszámolókat, a világóceánok több mint 90 százaléka kétszáz méternél mélyebb, és az abszolút mélységek mindössze 5 százalékát térképeztük fel eddig. A 6000 és 11 000 méter közötti mélységekben, a vaksötétben és a felszíni nyomás többszázszorosában olyan izolált ökoszisztémák fejlődhettek ki, amelyekről ma még fogalmunk sincs.

Odalent, az emberi szem elől elzárt világban olyan evolúciós csodák és életformák tanyázhatnak, amelyek az ókori mítoszok tengeri szörnyeit idézik. Ahogy a technológia utat tör a koromsötét abysszális zónákba, könnyen kiderülhet, hogy a régi tengerészek által leírt „szörnyek” nem a képzelet szüleményei voltak, hanem a bolygónk legmélyebb pontjain rejtőzködő, eddig teljesen ismeretlen élőlények.

Pontosan milyen mély a Challenger-szakadék?

A Scientific Data című szaklapban megjelent legújabb kutatás rámutat arra, hogy a Mariana-árok legmélyebb pontjának meghatározása óriási tudományos kihívás. A mérésekhez használt szonárok a hanghullámok terjedési sebességére támaszkodnak, a hang sebessége pedig rendkívül érzékenyen reagál a környezetre:

• Tengervíz vs. édesvíz: Míg az édesvízben a hang 1481 méter per másodperces sebességgel halad, a sós tengervízben ez a sebesség 1500 méter per másodpercre nő.

• Változó tényezők: A vízhőmérséklet, a hatalmas víznyomás és a vízben oldott ásványi anyagok tovább módosítják a hang terjedését.

Egy japán óceánkutató csoport a legmodernebb mérési modelleket vetette össze a Challenger-szakadék keleti medencéjében. A modellek függvényében a maximális mélység 10 914 és 10 932 méter között mozgott, ami 18 méteres eltérést jelent. A legpontosabbnak tartott kombinált modelljük alapján – amely a 2023-as felszínközeli és az 1992-es teljes mélységi adatokat ötvözte – a Challenger-szakadék legmélyebb pontja 10 927 méter (35 850 láb).

A méréseket tovább nehezíti, hogy a szonár 2 fokos nyalábja, mire eléri a 11 kilométeres mélységet, egy több mint 400 méter széles területet fed le a tengerfenéken, így az apróbb tereptárgyakat és a mélyben rejtőző objektumokat képtelen pontosankirajzolni.

Önzáró drónok a 600 baros nyomásban: Az Argo-program áttörése

A klímaváltozás és az óceánok felmelegedése miatt a tudósok számára egyre sürgetőbbé vált a mélytengeri területek monitorozása, hiszen a felmelegedés 10 százaléka a 2000-4000 méter alatti zónákban történik.

A probléma leküzdésére az 1999-ben indított, több mint 60 országot tömörítő nemzetközi Argo Program felfejlesztette az autonóm mélytengeri drónjait. A francia állami óceánkutató intézet, az Ifremer nemrégiben sikeresen tesztelte a Deep-6000 nevű prototípusait, amelyek január 11. és február 2. között öt alkalommal merültek 6000 méteres mélységbe.

„A legfőbb kihívás egy olyan rendszer megtervezése volt, amely ellenáll a mélytengeri nyomásnak, energiaszempontból önellátó marad hét éven keresztül, miközben a költségei is ellenőrzés alatt maradnak”

– nyilatkozta Xavier André, az Ifremer fejlesztési vezetője.

A merülés során a mérnököknek elképesztő fizikai akadályokat kellett leküzdeniük:

• Hatalmas nyomás: A tengerben 10 méterenként egy atmoszférával nő a nyomás. 6000 méteres mélységben a nyomás a felszíni érték hatszázszorosa.

• Speciális szerkezet: A csillagászati nyomás elviselésére a drónok testét tiszta titán helyett speciális kompozit anyagokból építették újjá. A 40 kilogrammos súlyú eszközök így kétszer olyan nehezek, mint a hagyományos társaik.

• 10 napos ciklusok: A drónok működési modellje szerint a vízbe dobás után kilenc napig lebegnek a megadott mélységben, majd lemerülnek a profilozási mélységre. Ezt követően felemelkednek a felszínre, elküldik az összegyűjtött adatokat a műholdaknak, majd újra kezdték a folyamatot – ezt a ciklust nagyjából 150 alkalommal tudják megismételni 3-5 év alatt.

A tervek szerint 2028-ig 30 újabb mélytengeri drón csatlakozik a már meglévő, 4000 egységből álló nemzetközi Argo-flottához. Ezzel a technológiával a kutatók képesek lesznek a Föld óceánjainak több mint 98 százalékát folyamatosan megfigyelni, és talán végre választ kapunk arra is, hogy milyen ismeretlen szörnyetegek és csodák élnek a bolygónk legmélyebb szakadékaiban.