Ijesztő űrhajót találtak az óceán fenekén, gazdája hatvan éve meghalt

Az emberiség történelmének legsűrűbb időszaka lett a 20. század. Az elsőt követte a második világháború, amelynek lezárása csak látszólagos békét hozott a világra, ugyanis nagyjából két jól elkülöníthető táborra szakadt a globális paletta. A hidegháború beköszöntével kiéleződött a két egykori szövetséges, az Egyesült Államok és a Szovjetunió rivalizálása. A mai napig fel-felsejlő ellenszenv egymás irányába még mindig kiélezi a világpolitikai helyzetet. 

Pedig az USA és a szovjetek versengésének volt kevésbé véres aspektusa is, amikor nem éppen más nemzetek testén keresztül mérkőztek meg egymással. Ez a másik terület az űrkutatás volt. Természetesen végső soron az űrverseny sem szólt másról, mint a jövő irányításáról. A legpesszimistábbak már űrháborút vizionáltak, így a két ország nem sajnált dollár- és rubel milliárdokat elégetni a fejlesztések terén. 

Komoly verseny éleződött ki az 50-es és 60-as években az űr, majd a Hold eléréséért. 

Az űrbe végül először a szovjetek jutottak el, ám az élő emberes holdraszállás mostanáig is csak az Egyesült Államoknak sikerült. Az amerikaiak landolása égi kísérőnkön egy különleges győzelme volt a NASA-nak, illetve az egykori Mercury- és Apollo-programoknak. Moszkva veresége csak egy újabb szög volt a régi világrend még pár évtizedig ácsolandó koporsójába.

Az emberek többsége Neil Armstrong nevét ismeri a Holdra szállást illetően, lévén ő volt az első ember a felszínen. A 2012-ben elhunyt egykori űrhajós kiérdemelte az elsőséget, bár a szakértők szerint nem ő lett volna az eredeti választás 1969-ben. Csakhogy "riválisa", Virgil Grissom több mint két évvel korábban egy, az Apollo-program keretein belül zajló teszt során meghalt. Szénné égett a tesztelendő űrhajó belsejében két társával egyetemben. 

Grissom a háborúk során is játszott a halállal, és 1961-ben nagyon közel került hozzá már űrhajósként is. 

A NASA még az Apollo előtt egy másik programot, a Mercuryt próbálta indítani az űrversenyben. Grissom pedig majdnem már a korai években feláldozta magát a tudomány érdekében, amikor az Atlanti-óceán több ezer méteres mélysége elnyelte az űrhajóját. Erről az esetről a Kozmosz nevű Facebook-oldal közölt izgalmas posztot a minap:

"Bár a Mercury-küldetéseket már végigvettük, de van egy nagyon érdekes történés az egyik repüléssel kapcsolatban. 1999. július 20-án, közel 38 évvel az elsüllyedése után kiemelték az Atlanti-óceán fenekéről a Liberty Bell 7 Mercury-kapszulát.
Gus Grissom második amerikaiként jutott el a világűrbe a Mercury–Redstone 4 küldetés során. A mindössze 15 perces szuborbitális repülés sikeresen lezajlott, ám a vízre érkezés után váratlanul kinyílt a robbanócsavarokkal rögzített oldalsó nyílás. A kapszula gyorsan megtelt vízzel és elsüllyedt mintegy 4 600 méteres mélységbe. Grissomnak sikerült kimenekülnie, de csak nagy nehézségek árán, miközben a mentőhelikopter személyzete hiába próbálta megmenteni az egyre nehezebb kapszulát.
Évtizedeken át rejtély maradt, mi okozta a nyílás idő előtti kinyílását. A kapszula 1999-es kiemelése után végzett vizsgálatok nem találtak egyértelmű bizonyítékot arra, hogy Grissom véletlenül működtette volna a rendszert. A legtöbb történész és mérnök ma már úgy véli, hogy valamilyen műszaki hiba vagy váratlan mechanikai esemény vezethetett a balesethez, így Grissomot utólag gyakorlatilag felmentették a korábban őt ért kritikák alól.
A kiemelés önmagában is mérnöki bravúr volt. A több mint négy kilométeres mélységből speciális mélytengeri robotok és emelőberendezések segítségével hozták a felszínre a kapszulát, amely meglepően jó állapotban maradt fenn. A fedélzeten számos eredeti berendezés is megőrződött, így a Liberty Bell 7 felbecsülhetetlen értékű mementó lett a Mercury-program hőskorában.
Ma a restaurált kapszula a kansasi Cosmosphere múzeumban látható."

- írta eredeti posztjában a Kozmosz, amely ITT érhető el.

Így találták meg az óceánban Grissom elvesztett űrhajóját: