A búvárok rettegett, halálos kórját a tengeri emlősök különleges módon élik túl.
A mélytengeri búvárok egyik legfélelmetesebb ellensége a keszonbetegség, amely akkor jelentkezik, ha a nagy nyomás alatt belélegzett nitrogén gázbuborékok formájában csapódik ki a vérben a hirtelen emelkedés során.
De vajon miért nem kapnak keszonbetegséget a tengeri emlősök, például a több ezer méteres mélységbe merülő bálnák vagy fókák? A rejtély nyitja abban rejlik, hogy az emberrel ellentétben ők nem lélegeznek be folyamatosan friss levegőt a mélyben, hanem egyetlen tüdőnyi gázzal indulnak útnak. Emiatt a szervezetükben lévő gázok mennyisége korlátozott, ami az első és legfontosabb védelmi vonalat jelenti a buborékképződés ellen.
[[cikk1]]
A valódi titok azonban az anatómiai felépítésükben keresendő.
A hatalmas víznyomás hatására a tengeri emlősök tüdeje a mélyben szinte teljesen összeomlik (kollabál). Ez a folyamat a tüdőhólyagocskákból a felső, vastagabb falú, porcos és rugalmas légutakba préseli a maradék levegőt. Mivel ezeken a területeken a gázok nem tudnak átdiffundálni a szövetekbe, a nitrogén nem jut be a véráramba és a szervekbe. Amikor az állat elkezdi a felemelkedést, a tüdő a nyomáscsökkenéssel párhuzamosan tágul ki újra, anélkül, hogy a vérben veszélyes gázbuborékok keletkeznének.
[[cikk2]]
Míg az emberi tüdő képtelen lenne elviselni ezt a szintű fizikai deformációt, a cetek és fókák bordakosara és belső szervei rendkívül rugalmasak.
Emellett az izomzatukban található oxigénkötő fehérje, a mioglobin szintje is nagyságrendekkel magasabb, így a tüdő átmeneti „kikapcsolása” sem okoz náluk oxigénhiányt a vérkeringésben. Ez az evolúciós csoda teszi lehetővé, hogy miközben egy emberi búvárnak órákig kell dekompressziós megállókat tartania a felszín felé jövet, a bálnák mindenféle károsodás nélkül, szinte függőlegesen képesek felúszni a legmélyebb tengeri árkokból is.
A bálnák és delfinek például tudatosan lélegeznek, vagyis minden egyes levegővételre figyelniük kell, alvás közben is. Ezért agyuk egyik fele pihen, míg a másik ébren marad, hogy időben feljöjjenek a felszínre. Tüdejük rendkívül hatékony: egyetlen lélegzetvétellel a levegő akár 80–90%-át is kicserélik, míg az ember csak körülbelül 15%-ot. A fókák és cetek vérében sokkal több oxigént tároló hemoglobin és mioglobin található, így hosszú percekig, sőt egyes fajok akár két órán át is képesek a víz alatt maradni levegővétel nélkül.
[[vid1]]
