Döbbenetes elváltozást találtak a honfoglaló magyaroknál, fogalmunk sincs az okokról, de nagyon ijesztő

Az 1100 éve lezajlott honfoglalás óta a magyarok külső megjelenése sokat változott. Ez nem csoda, hiszen őseink Ázsiából, az Urál környékéről vándoroltak nyugatabbra, a Kárpát-medence pedig a népek olvasztótégelyeként formálta tovább a genetikánkat.

Szakértők szerint Árpád magyarjainál még dominánsabban jelentek meg a nyugat-eurázsiai jellegzetességek, de emellett közép-ázsiai és észak-ázsiai típusok is felbukkantak a körükben. Ráadásul volt egy olyan jellegzetességük, ami ma már kevésbé ismert, pedig a felnőtt népesség tizedénél megjelent.

A csontmaradványok tanúsága szerint a honfoglalók körében kiemelkedő gyakoriságú volt a trepanáció, vagyis koponyalékelés gyakorlata. Az igazat megvallva a Kárpát-medence teljes területéről, az összes régészeti időszakból sem került elő annyi „kilyukasztott” koponya, mint a magyar honfoglalók temetőiből – olvashatjuk Bernert Zsolt antropológus írásában is.

Mit is jelent ez? A hagyományos trepanáció esetében valóban eltávolítanak egy vagy több csontdarabot a koponyából. Ennek általában gyógyászati oka volt, a koponyaűri nyomást kívánták vele csökkenteni sérült emberek esetében. Mondani sem kell, milyen rizikója volt egy-egy ilyen beavatkozásnak évezredekkel ezelőtt.

A honfoglalók koponyalékelése sem járt sokkal kisebb kockázattal, bár náluk a trepanáció csupán szimbolikus volt. Ezt az jelenti, hogy a vésés csak a csont külső rétegeire terjedt ki, nem hatolt át teljesen rajta, vagyis a koponya nem lyukadt át.

Őseink – egyelőre ismeretlen céllal – a leggyakrabban kör vagy elliptikus formákat véstek, kapartak a koponyákba. Nem lehetett fájdalommentes, hiszen éles szerszámmal végezték, ráadásul hosszabb időt vehetett igénybe.

Meglepő, hogy milyen hatékonysággal és gondossággal hajtották végre az érintett területek fertőtlenítését, ugyanis a megvizsgált maradványoknál utólagos gyulladás nyomát csak nagyon ritkán lehetett megfigyelni.

A honfoglaló magyarság felnőtt tagjainál ez a rejtélyes és jelképes trepanáció 10–12 százalékos gyakorisággal fordult elő, férfiaknál és nőknél egyaránt. A vésések átmérője 8–14 mm közötti, és egészen elképesztő, hogy fogalmunk sincs, miért tették mindezt.

További érdekességek a honfoglalók csontmaradványairól: