Óriási idegen alak jelent meg a piramis tetején, elhűltek az emberek a látványtól

Igazán különleges szerencsében lehet annak része, akik március 21-én vagy szeptember 21-én Mexikóban vagy Egyiptomban találja magát. Aki ezen országokban van a napéjegyenlőségek idején, az mindenképpen élete leghihetetlenebb élményében részesülhet, ha felkeresi a Kheopsz-piramist Gízában, vagy a mexikói Chichén Itzá piramist. Utóbbi esetében az El Castillo piramisról egy kígyó okoz optikai csalódást.

A napéjegyenlőség által kiváltott tudományos jelenség idején a nappal és az éjszaka egyenlő hosszúságú, ez nem másnak, mint a Föld Nap körüli mozgásának tulajdonítható. Előbbi ráadásul nem csak ezt a mozgást végzi, ugyanis saját tengelye körül is forog. A forgásnak pedig van egy 23,5 fokos dőlésszöge, ami az évszakok váltakozásáért felelős. A mai Mexikó területén az ősi népek számára a télből tavaszba, illetve a tavaszból a télbe való átmenet mind az (újjá)születés és a halál szimbólumai.

Az évi két napéjegyenlőség az ő értelmezésük szerint a tökéletesség, az egyensúly megtestesülése, ez egyfajta lehetősége a megtisztulásnak, a megújulásnak is.

A maják által épített Chichén Itzá a legnagyobb közép-amerikai romváros, létezése csúcsán 35 ezernél is többen élhettek enne. A világ egyik leghíresebb piramisa fekszik itt, amely az ikonikus El Castillo, ami a maják itteni népcsoportjának kulturális és szakrális központja lehetett. Elméletek szólnak arról, hogy labdasportok eseményeit is tartották itt, s a vesztesek közül áldozatot mutattak az isteneknek.

Az El Castillo, vagyis a Kukulkán, amely a tavaszi és őszi napéjegyenlőség idején mintha egy különös idegennek, egy "kígyólátványnak" adna otthont. Összesen 365 lépcsős, kétszintes templomot alkot, amit a maják mély csillagászati ​​tudását tükrözi. A tollas kígyóisten, Kukulkán tiszteletére építették. A tollas kígyóistent a teremtés, az eső, a szél, a viharok és az élet istenének tartják. A maja vallásban és a mezoamerikai szimbólum világban a kígyókat hídnak tekintik a lelki világ és az ember között.

Szájukat, akárcsak a barlangokat, átjárónak tekintik a normális birodalom és az alvilág között.

A napéjegyenlőség idején tömegek gyűlnek össze még ma is, hogy szemtanúi legyenek a Kukulkán piramis északi lépcsőjén megjelenő árnyékoknak. Amint a fenti képen látható, a háromszög alakú árnyékok egy kígyót ábrázolnak, amely lassan lecsúszik a piramis aljáig, ahol a kígyó feje található. Azt mondják, hogy ebben a pillanatban évente kétszer Kukulkán életre kel, és visszatér a földre áldást adni.

A Chichén Itzá általában évente körülbelül 2 millió látogatót vonz, de a COVID-19 világjárvány megtorpant az utazások terén. Csak az elmúlt egy-két év során sikerült helyreállítani a világörökség részét képező helyszín látogatottságát.

Egy igazán ritka jelenség az év két napján: