Tévedés az egész, nem meteor irtotta ki a dinókat

Friss kutatások mutatnak rá arra, hogy nem lehet biztos kizárólagossággal megállapítani, hogy csakis a Chicxulub-krátert maga után hagyó kisbolygó okozta a dinoszauruszok kihalását. A legújabb fejlemények szerint már több százezer évvel a 66 millió esztendővel ezelőtti becsapódás előtt hanyatlásba fordult az őshüllők dinasztiája, hogy aztán átadják helyüket a mai élővilág előfutárainak. A triászban feltűnt, a jurában fénykorukat élő, majd a kréta végén hirtelen és lényegében teljesen eltűnt dinókat még ma is rengeteg kérdőjel veszi körbe, és a tudósok valójában csak többé-kevésbé biztos feltételezésekbe tudnak bocsátkozni. 

A feltárt dinoszaurusz-maradványoknak köszönhetően két típusát tudjuk megkülönböztetni a szóban forgó élőlényeknek. A sauropodák és a theropodák a krétakor végén hirtelen és visszavonhatatlan módon tűntek el. Arról pedig csak viták szólnak, hogy az aprótermetű dinók miként (ha egyáltalán) vészelhették át a K-T-eseményt, azaz a híresen hírhedt aszteroida becsapódást. Az elmélet szerint ők alakultak az evolúciójuk során a ma ismert madarakká. Felmerül így a kérdés, hogy ha tényleg olyannyira pusztító volt a 10 kilométeres nagyságúra becsült aszteroida, akkor miért csak egyes fajok végér jelentette?

Számítások szerint a becsapódás után akár 300 ezer év is eltelhetett az utolsó dinoszauruszig.

Ez pedig erősen megkérdőjelezi a hirtelen kihalás lehetőségét. Egyes szakértők rámutatnak arra, hogy a Chicxulub-kráterrel majdnem egyidős lehet egy olyan esemény, amely már megindította azt a dominó-effektust, ami végül a legnagyobb tömeges kipusztulást idézte elő a triász kezdete óta. 

Szakértők most a mai India területén található Dekkán-fennsíkra mutogatnak, ami félmillió négyzetkilométeres méretével ma is egyfajta pokol kapuja. A monszun időszakon kívül roppant száraz terület manapság 40 Celsius fok felett nyári hőmérsékleteivel nagyon is barátságtalan. A terület azonban 68 millió évvel ezelőtt még zordabb volt. Elképesztő, a Földön azóta sem látott és tapasztalt vulkáni túlműködéssel mérgezte a légkört. India félszigete körülbelül kétmillió éven keresztül lassú kitörésekkel alakította a felszínt. Körülbelül két kilométeres rétegezést vitt véghez a szinte állandó magma-folyással. 

Állítólag az akkor légkörbe kerülő gázok és mikrorészecskék olyan negatív hatással voltak az élőlények egészségére, hogy az hosszú évmilliókra visszavetette még az evolúció folyamatát is.

A jurában csúcsra járó dinoszaurusz-sokféleség a töredékére apadt, és mindez jó eséllyel meglátszott az egyedszámok csökkenésében is. A dinók pedig ahelyett, hogy maradék fajaikkal ellenállóbbak lettek volna, végleg a bukásra lettek ítéltetve a vulkáni terror következtében. A végső döfést pedig a legendás aszteroida becsapódása adhatta meg.