Emlékszel még az afgán címlaplányra? Megdöbbentő, mi történt vele 41 évvel az elhíresült fotó elkészülte után

1985-ben egy afganisztáni tinédzser lányból világszerte ismert ismertté vált, és akit milliók ismertek fel azonnal. Több mint 40 évvel később pedig új otthonra talált. Sharbat Gula mindössze 13 éves volt, amikor Steve McCurry fotóriporter által készített portréja megjelent a National Geographic címlapján 1985-ben. Arcát és átható tekintetét az egész világon azonnal megismerték „afgán lányként”.

Hatalmas alulértékelés lenne azt mondani, hogy sok minden történt Afganisztánban 1985 óta. 1996-ban, 11 évvel a fotó elkészülte után a tálibok először szerezték meg a hatalmat, brutális rezsimet vezettek be, 1996-tól 2001-ig tartó uralmuk alatt, amíg az amerikai invázió el nem mozdította őket a hatalomból. A szélsőségesek 20 évig maradtak hatalmon kívül, felkelő háborút folytatva a koalíciós erők ellen Afganisztánban, amíg a szövetségesek kaotikus kivonulása lehetőséget nem teremtett számukra.

Sharbat több mint 30 évig élt Pakisztánban, mielőtt 2017-ben kitoloncolták volna Afganisztánba, miután letartóztatták hamis személyazonosító okmányok birtoklása miatt, így 2021-ben az országban tartózkodott. Amikor a tálibok abban az évben megindították az offenzívájukat, az afgán hadsereg bátor és kemény küzdelmet folytatott ellenük, de a koalíciós támogatás nélkül nem tudták megakadályozni, hogy a tálibok ismét átvegyék a hatalmat. Azóta is uralmon vannak, és egy rendkívül elnyomó kormányt működtetnek, amelyben a nőket különösen elnyomó intézkedésekkel veszik célba.

Ahogy a tálibok megközelítették Kabult, azok a felvételek, amelyeken az emberek egy felszálló repülőgép kerekeibe kapaszkodnak, majd pillanatokkal később lezuhannak az égből a gép emelkedése közben, sajátos, fagyasztó jelentőséget kaptak. Sharbat széles körben ismert arc volt, ezért különösen fontos volt, hogy elhagyja Afganisztánt, amikor a tálibok visszatértek a hatalomba. Szerencsére családjával együtt sikerült Olaszországba menekülnie, ahol menedékjogot kapott.

Megvolt a szabadságom a választáshoz

- nyilatkozta az olasz La Repubblica című lapnak még 2024-ben az afgán lány, majd hozzátette:

Amikor a tálibok megérkeztek, megértettem, hogy nehéz lenne maradnom: túlságosan ismert vagyok. Több kormány is felajánlotta a segítségét: én Olaszországot választottam. Tudtam, hogy Olaszország sokat tett Afganisztánért. Meg akartam próbálni.

Olaszországi életéről így nyilatkozott:

Itt mindenki kedves, de a nyelvi korlátok miatt nem beszélünk sok emberrel. Senki sem tudja, ki vagyok, és ez számomra nagyon kellemes.

Hozzátette:

Egyelőre csak az olasztanárom, az orvosom és még néhányan tudják, ki vagyok, és ez nekem teljesen megfelel.

Sharbat elégedetlenségét és frusztrációját is kifejezte a fotóval kapcsolatban, elmondva a lapnak, hogy az „sok problémát okozott neki”.

Jobban örültem volna, ha soha nem készül el

- mondta, majd megjegyezte:

Jól emlékszem arra a napra, a fotósra, aki megérkezett a Nasir Bagh tábor iskolájába. Gyerek voltam. Nem szerettem a fényképeket. Az afgán kultúrában a nők nem szerepelnek fotókon. De nem volt sok választásom.

Sharbat elárulta azt is, hogy a lánya orvos szeretne lenni, ami lehetetlen lenne Afganisztánban, ahol a nőknek nem engedélyezett az oktatás, csak az általános iskolát végezhetik el.

Itt szabadok vagyunk, választhatunk. A lányom orvos akar lenni: megígértem neki, hogy mindent megteszek a kívánsága valóra váltásáért

- idézi a Ladbible Sharbat szavait.