Arcpirító kijelentéseket tettek a magyar nyelvre a külföldi diákok, sokaknál elszakadt a cérna

A legtöbb külföldi számára a magyar nyelv egy megfejthetetlen rejtély, egy nyelvi sziget Európa közepén, amely semmire sem hasonlít, amit korábban hallottak. Míg sokan elrettennek a bonyolult nyelvtantól, egyre több nemzetközi diák és nyelvész fedezi fel a magyar nyelvben rejlő különleges szépséget és logikát. Egy régebben készült interjúsorozatban külföldi egyetemisták meséltek arról, miért választották a világ egyik legnehezebbnek tartott nyelvét, és miért érzik úgy, hogy a magyar tanulása semmihez sem fogható élmény.

„Ha a magyar nyelv drog lenne, az varázsgomba lenne” – Így látják a külföldiek a nyelvünket

Sok diák számára az unalomig ismert világnyelvek, mint a francia vagy a spanyol után a magyar jelentette az igazi intellektuális kihívást. Az ELTE-n tanuló nyelvhallgatók szerint a magyar nyelv egy végtelenül kreatív játszótér, amely teljesen más huzalozást igényel az agytól, mint bármelyik szláv vagy germán nyelv.

A költői potenciál és a nyelvi elszigeteltség

A nyelvészek és professzorok gyakran emelik ki, hogy a magyar nyelv rendelkezik a legnagyobb „költői potenciállal” Európában. Ez a megállapítás nem véletlen:

Mivel a magyar annyira távol áll minden más európai nyelvtől, a nyelvészeti perspektívából nézve szinte hihetetlen jelenségnek számít.

A tanulók imádják a szavak gördülékenységét. A magánhangzó-illeszkedés miatt a mondatok „egymásba fonódnak”, ami egyfajta természetes ritmust ad a beszédnek.

Egy londoni tutor találó hasonlata szerint a magyar tanulása olyan, mint egy pszichedelikus utazás: megváltoztatja az ember érzékelését és gondolkodásmódját, mivel teljesen új logikai kapukat nyit meg.

A pontosság művészete: Egy ige minden rezdülésre

A külföldiek számára az egyik leglenyűgözőbb tulajdonság a magyar nyelv hihetetlen specifikussága. Míg más nyelvek körülírásokat használnak, a magyar gyakran egyetlen igével vagy főnévvel képes kifejezni a legapróbb mozdulatokat is.

Az egyik kedvenc példájuk az „elmosolyodik” szó. Ahogy az egyik diák magyarázza, ez nem csupán annyit tesz, hogy „to smile” (mosolyogni), hanem pontosan azt a pillanatot ragadja meg, amikor valaki „törni kezdi a mosolyt”. Ez a fajta precizitás az, ami miatt a magyar irodalom és költészet – különösen eredeti nyelven olvasva – sokkal mélyebb rétegeket képes megmozgatni, mint a fordítások.

Nőcsábász és papucs: A szavak, amik megragadnak

Természetesen a nyelvtanulás szórakoztató oldala is előkerült. A diákok büszkén idézték fel az elsőként megtanult, furcsán csengő szavakat, amelyek hangzása azonnal megragadta őket.

Olyan kifejezések váltak kedvencekké, mint a „nőcsábász” vagy a „papucs”, de a tiltó feliratok is mély nyomot hagytak bennük.

A „fűre lépni tilos” ritmusa például annyira rögzült egyesekben, hogy szinte mantraként ismételgetik, élvezve a szavak pattogós hangzását.

Bár a tanulási folyamat nehéz – különösen, ha minden egyetemi órát magyarul kell hallgatni –, a hallgatók egyöntetű véleménye, hogy Budapest varázsa és a nyelvben rejlő kreativitás minden küzdelmet megér. 

A külföldi diákok véleménye a magyar nyelvről itt hallható: