Jack Nicholson és Leonardo DiCaprio brutális elmejátékot vív ebben a pszichológiai thrillerben, a fotelbe fog szögezni

Kevés film van, amely ennyire könyörtelenül feszíti szét a néző idegeit, mint A tégla. Ez a krimi-thriller egyszerre működik idegőrlő macska-egér játékként és nyomasztóbb lélektani tanulmányként, ahol minden döntésnek ára van, és minden szereplő veszít valamit, mire a végére érünk.

Két élet, egy végzetes játék - a rendőr aki bűnöző és az alvilágban kutakodó kettős ügynök

A történet középpontjában két férfi áll, akik egymással párhuzamos, mégis egymást tükröző életet élnek. Az egyikük rendőr, aki beépül az alvilágba, a másik bűnöző, aki a rendőrségen dolgozik informátorként. Mindketten hazugságban élnek, és mindketten egyre mélyebbre süllyednek saját szerepükben. Amikor a rendőrség és az alvilág is rájön, hogy áruló működik a soraikban, az addigi információgyűjtés hirtelen hajtóvadászattá válik, ahol egyetlen hiba azonnali lebukást és halált jelenthet, nyílt leszámolássá alakulnak a helyzetek. 

Leonardo DiCaprio és Jack Nicholson szembenállása

A film egyik legnagyobb erejét a szereposztásban láthatjuk. Leonardo DiCaprio egy belső feszültségtől szétfeszített beépített rendőrt alakít, akinek idegrendszere lassan felmondja a szolgálatot. Vele szemben Jack Nicholson áll, aki Frank Costello szerepében egyszerre karizmatikus, kiszámíthatatlan és fenyegető.

Jack Nicholson jelenléte különösen érdekes azok számára, akik a Ragyogás ikonikus alakításából ismerik: itt nem az őrület lassú kibomlását, hanem a hideg számítást láthatjuk felőle.

Pszichológiai nyomás minden jelenetben

Ez a film nem engedi, hogy a néző kényelmesen hátradőljön. A pszichológiai nyomás itt folyamatosan jelen van: a kettős élet, az állandó lebukásveszély és a bűntudat szétfeszíti a karaktereket. A történet nem magyaráz, hanem helyzetekbe kényszerít – kihallgatásokba, félreértett telefonhívásokba, rosszkor feltűnő emberekbe –, ahol egyetlen rossz reakció azonnal leleplezhet mindent. 

Boston, ahol senki sem az, akinek látszik

A cselekmény South Boston közegében játszódik, ahol a rendőrség és az ír-amerikai szervezett bűnözés összefonódása mindennapos. Martin Scorsese rendezése feszes, energikus, és pontosan tudja, mikor kell gyorsítani, mikor kell hagyni, hogy a feszültség szinte elviselhetetlenné váljon. A film alapjául szolgáló hongkongi történet csak kiindulópont: ez már teljesen Scorsese világa.

Több mint akció, kevesebb mint megnyugvás

Bár a film tele van erős jelenetekkel, ropogó lövésekkel és árulásokkal, az igazi ereje abban rejlik, ahogyan a kettős lojalitás felőrli a szereplőket. A bizalom sorra omlik össze: barátok fordulnak egymás ellen, informátorok lebuknak, kapcsolatok egyik pillanatról a másikra válnak életveszélyessé. A néző végig érzi, hogy ebben a játszmában nincs stabil szövetség – csak ideiglenes túlélés.

Miért működik napjainkban is?

“A Tégla, angolul The Departed “ azért vált megkerülhetetlenné, mert kizökkent, sebeket hagy, és nem engedi, hogy kívülállóként szemléld a történetet. Mire véget ér, már nem a cselekményen gondolkodsz, hanem azon, ki mikor lépte át azt a pontot, ahonnan nem volt visszaút. 

Ha szereted azokat a pszichológiai thrillereket, ahol a játszma nem a végén kezdődik, hanem az első jelenettől tart, akkor ez a remekmű minden bizonnyal a fotelbe csatol.

Az alábbi videóban Leonardo Dicaprio és Jack Nicholson főszereplésével  “A Tégla” című film előzetese látható: 

Forrás: IMDb, Rogebert, Medium