Ridley Scott kémthrillerében mindenki átver mindenkit, DiCaprio és Russell Crowe brutális párosa újra hódít az Apple TV-n, nem tudnak betelni vele a nézők

Ridley Scott filmje már jó pár éve velünk van, de újranézve még mindig pontosan ott üt, ahol kell: az idegek szélén. A Hazugság hálója nem finomkodik. Nincs romantikus fényben fürdő CIA, nincsenek makulátlan hősök. Csak két férfi, akik elég nagyot hazudnak, és egymásba is beleállnak.

A sztori, ami simán elmehetne Bond-filmnek, csak több vérrel, kevesebb glamourral

Ha egy pillanatra hátrébb lépsz, a film alapszituja akár egy modern James Bond-menet is lehetne.
Leonardo DiCaprio mint Roger Ferris, a CIA legelszántabb terepmunkása, aki fél kézzel indít háborút fél Közel-Kelet ellen. Egyedül épít fel egy fiktív terrorszervezetet, csapdát állít, nyelveket beszél, túlél robbanást, kutyatámadást, kínzást, mindent, amit egy normál ember első tíz percben feladna. Ridley Scott viszont nem Bond-féle eleganciával tálalja: itt a por csíp, a feszültség húz, és a módszerek… hát, enyhén szólva sem tankönyviek.

DiCaprio mint Ferris: a magányos katona, aki egyre kevésbé hisz a saját háborújában

Ferris karaktere pont attól működik ennyire, hogy DiCaprio nem szuperhőst játszik, hanem egy fáradt, kiábrándult férfit, aki látja, hogy az egész rendszer, amiért harcol, valójában saját magát eszi. A CIA felettese, Hoffman (Russell Crowe) pedig mindezt távolról irányítja – gyerekfelügyelet közben, headsettel a fején, teljes nyugalommal. A fickó úgy beszél élet-halál helyzetekről, mintha bevásárlólistát diktálna.

A két színész közti dinamika elképesztően erős: Ferris a terep poklában ég, Hoffman egy kertvárosi konyhából ad parancsot. A feszültség olyan sűrű, hogy szinte tapintani lehet.

Ridley Scott realistának látszó, mégis brutálisan túlzó világot épít

A film folyamatosan az életszerűség határán táncol, de annyira látványosan és stílusosan csinálja, hogy egyszerűen működik. Szatellitkamerák, amik centire követnek bárkit. Telefonok, amikkel kontinenseken át folyik a koordináció. Akciók, amiket Ferris csinálna meg egy egész CIA-csapat helyett. Teljesen valószínűtlen, mégis baromi szórakoztató.

Mark Strong lopja a show-t, pedig DiCaprio és Crowe is csúcsformában vannak

A film igazi titkos fegyvere Mark Strong, aki Hani Salaamot, a jordán hírszerzés elegáns és kiismerhetetlen vezetőjét alakítja. Az a fajta karakter, aki belép a jelenetbe, elszív egy szivart, és már attól érzed, hogy nála van a kontroll.

A triád – DiCaprio–Crowe–Strong – olyan erős, hogy néha a történetnél is jobban viszi a hátán a filmet.

Thrillerritmussal, románccal, és egy csipetnyi kilátástalan idealizmussal

A filmben van romantikus mellékszál is Aisha (Golshifteh Farahani) karakterével, aki sebesülten ápolja Ferrist. Ez a kapcsolat több szempontból is veszélyes: politikailag, kulturálisan és érzelmileg. A valósághoz képest ez a rész lazábban van kezelve, de működik, főleg azért, mert Ferris épp ebben látja a normalitás utolsó nyomát.

Ridley Scott itt balanszírozik: a thriller feszessége mellé kapunk némi lírát, de csak annyit, hogy ne szakadjon meg a tempó.

A film, ami mindig pont egy hajszállal túl sok, de ettől imádjuk

A Hazugság hálója tökéletesen példázza, milyen, amikor egy rendező tudja, hogy a realizmus határát feszegeti, mégis olyan energiával vág oda a nézőnek, hogy nem tudsz kiszállni.
Néhol túlzás, néhol irreális, néhol őrülten brutális. De végig működik.

Ridley Scott nem akar morális útmutatót adni. A CIA sem hős, sem gonosz. A Közel-Kelet sem fekete-fehér. Ferris pedig pont ettől válik emberivé: egy darabig hisz, aztán rájön, hogy a rendszerben ő maga is csak egy eszköz.

Megéri újranézni? Nagyon is. Most Apple TV-n könnyedén elérhető

A film ma is pörgős, feszes, aktuális és szórakoztató. DiCaprio és Crowe pedig olyan alakítást hoznak, amit érdemes újra átélni, akár már ma este.

A Hazugság hálója a maga hibáival együtt is az egyik legjobb 2000-es évekbeli politikai akcióthriller. És még mindig tűélesen tud odacsapni.

Az Apple TV-n elérhető film előzetese itt megtekinthető: