A Prime Video új krimi-thriller sorozata letarolta az internetet, Harlan Coben megint olyat húzott, amit senki sem látott jönni, nézők milliói függtek rá

Harlan Coben, a modern thrillerkirály ismét megtalálta a módját, hogy egy újabb éjszakát raboljon el az életünkből. Legújabb sorozata, a Lazarus nem egyszerű krimi – egy bizarr, természetfeletti utazás, ahol a valóság és a hallucináció határa elmosódik, és minden fejezet végén egy újabb „nem hiszem el” pillanat vár.

Harlan Coben, a pihenés nélküli krimigép

Ha Harlan Coben nem ír, akkor éppen forgat. Az amerikai író gyakorlatilag futószalagon gyártja a történeteit: évente egy új regény, sorozatok a Netflixen és a Prime Video-n, produceri szerepek, és legutóbb egy Reese Witherspoon-nal közös könyv. A Lazarus azonban még tőle is váratlan húzás: egy misztikus bűnügyi thriller, amely az eddigi valóságba ágyazott Coben-univerzumot a természetfeletti irányába tolja.

A sorozatot Danny Brocklehurst-szel, korábbi alkotótársával közösen jegyzi – ők ketten már többször bizonyították, hogy tudják, hogyan kell bingeworthy történetet írni. De a Lazarus most túl is lép a megszokott határokon: mintha a Broadchurch találkozna a Twin Peaks-szel, és mindezt megbolondítanák egy kis Sixth Sense-hangulattal.

Amikor a múlt szó szerint kísért

Joel Lazarus (Sam Claflin) forenzikus pszichiáter, aki 25 év után visszatér szülővárosába, miután apja, Jonathan (Bill Nighy) öngyilkosságot követ el. Csakhogy a hátrahagyott búcsúlevél több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol, és Joel hamarosan kételkedni kezd abban, hogy apja valóban önként vetett véget életének.

A férfi apja régi rendelőjébe látogat, ahol különös látomások kezdik gyötörni: korábbi páciensek szellemei tűnnek fel, múltbeli gyilkosságok képei villannak be, és minden út saját ikertestvére, Sutton halálához vezet vissza. Coben ezúttal a pszichológiai thriller és a szellemjárás közé húzza meg a határt – majd rögtön át is lépi.

A hangulatot azonnal meghatározza az Art Deco-stílusú, baljós irodai díszlet, ahol mintha minden tárgy őrizne valami elfojtott emléket. A történet ritmusa gyors, néha talán túl gyors is, de ahogy a főhős egyre mélyebbre merül a múlt rétegeiben, a néző is kezdi elveszíteni a talajt a realitás alatt.

A színészek

Sam Claflin remek választás a zaklatott pszichiáter szerepére. Az arcán egyszerre van jelen a bűntudat, a fáradtság és a megszállottság. Bill Nighy – bár keveset szerepel – minden jelenetével hozzáad egy réteget a rejtélyhez: halk, hűvös, mégis nyugtalanító.

A mellékszereplők (David Fynn mint a jó szándékú, kissé ügyetlen rendőrbarát) stabil alapot adnak, de a hangsúly végig Claflin belső világán van, amely lassan szétesik a szemünk előtt.

Képi világ és hangulat: a modern noir új arca

A Lazarus nem spórol a vizuális hatásokkal. A hideg kék és zöld tónusok, az elmosódó árnyékok és a folyamatosan vibráló fények pszichológiai labirintussá változtatják a történetet. A sorozat minden képkockája úgy néz ki, mintha egy álomból (vagy inkább rémálomból) szivárgott volna át.

A vágás gyakran szándékosan zavarba ejtő – egyik pillanatban a jelenben vagyunk, a következőben egy múltbeli trauma képei villannak fel. Ez a kaotikus szerkezet lehetne idegesítő, de Coben kezében pont ettől válik a Lazarus még erősebbé: a néző átéli a főhős mentális szétesését.

Dialógusok, klisék, és a „még egy rész” csapdája

Nem minden működik hibátlanul. Néhány párbeszéd annyira túlírtnak hat, hogy az ember elmosolyodik („ő az a férfi, aki az elmék mélyére ás” – igen, kétszer is elhangzik). A gyanús alakok túl gyakran bújnak kapucni alá, és a flashbackek néha a kilencvenes évek tini drámáit idézik.

De mindez nem számít. A Lazarus annyira ügyesen adagolja a feszültséget és a csavarokat, hogy minden hibája ellenére működik. A sorozat bűnös élvezet a legjobb értelemben: pontosan tudod, hogy túljátszott, túlkomponált, és mégis – kattintod a következő epizódot.

Coben titka: a tökéletesen adagolt függőség

Ez a sorozat nem fogja meggyőzni azokat, akik már most unják Coben sémáit. De azoknak, akik szeretik a fordulatokra épülő, „még egy rész és lefekszem” típusú történeteket, a Lazarus pontosan azt adja, amit ígér: szórakozást, rejtélyt és egy adag túldramatizált őrületet.

A természetfeletti szál új terep az írónak, de a precíz, csavaros történetmesélés maradt a régi.

A Lazarus olyan, mint egy álom, amiből nem akarsz felébredni, mert minden válasz újabb kérdést szül.  Furcsa, néha túlzásba esik, de minden pillanata sodró, vizuálisan lenyűgöző és őszintén addiktív.

A Prime Video-n elérhető sorozat előzetese itt megtekinthető: