Megtalálták a gazdag magyarok titkos nyaralóját a hegyekben, borzalmas a látvány, ennyire kevés épület pusztult le

Egyre népszerűbb az urbex

Világszerte és Magyarországon is egyre népszerűbb az úgynevezett urbex tevékenység, ami egy igen sajátos tevékenység: az egzotikusnak hangzó kifejezés az angol "urban exploration"-t takarja, ami városi felfedezést jelent.

Tulajdonképpen erről is van, annyi csavarral, hogy az urbexesek régen elhagyatott épületeket járnak be - legyen az falusi lakóház, régi gyárépület vagy egészségügyi létesítmény, akinek ez a szenvedélye, azt minden érdekli.

Egy komoly helyszín

Itthon az egyik legnépszerűbb urbexes a találó nevű Urbex Gyula, aki kalandjait blog és videós formában is megörökíti - amellett, hogy izgalmas kalandokba keveredik, még edukációs tartalmat is gyárt, rendszeresen megosztja ugyanis a bejárt épületek történetét is.

Nemrégiben különösen érdekes videót tett közé a csatornáján, amiben egy igazán impozáns budai épületet járt be, az egykori Svábhegyi Szanatóriumot, ami a maga korában igazi elit-hely volt.

A Szanatórium története

A Svábhegyi Szanatórium egykor a budai hegyek ékköve volt: 430 méterrel a tengerszint felett, lenyűgöző panorámával és gyógyító levegővel várta azokat, akik testi-lelki felüdülést kerestek.

Az 1920-as évek elején, Jakab Dezső és Soós Aladár tervei alapján épült fel a négyemeletes, elegáns épület, amelyet eredetileg a felsőbb társadalmi réteg számára nyitottak meg. Minden szobához saját terasz tartozott, a kilátás a városra és az erdőkre egyaránt lenyűgöző volt.

A harmincas években a szanatórium új tulajdonoshoz került, és megkezdődött a terület igazi aranykora. 1934-ben itt nyílt meg a híres Tengerszem strand, amelyet Hajós Alfréd tervezett. Ez volt Budapest első „magaslati” strandja, különleges elhelyezkedésével és páratlan panorámájával gyorsan a főváros egyik legfelkapottabb nyári helyszíne lett. A korszak arisztokráciája, művészei és politikusai is szívesen fürdőztek itt - még az olasz trónörökös is ellátogatott ide pihenni.

A második világháború azonban véget vetett a fénykornak. Az épületet később államosították, az újra felbukkanó TBC korában tüdőszanatóriumként működött tovább, majd a SOTE belgyógyászati klinikája költözött ide, 1998 után azonban végleg elnéptelenedett, azóta üres.

Ma már csak a főépület áll, egykori pompája halványan ugyan, de még mindig felsejlik a budai dombok között - emlékeztetve arra az időre, amikor a Svábhegy a gyógyulás és az elegancia szimbóluma volt.

A videót a lenti lejátszóban lehet megtekinteni, aki inkább képeket nézegetne, az IDE kattintson.