A Netflix egyik legdurvább true crime thrillere új fényben mutatja be a világ legfélelmetesebb sorozatgyilkosát

Átkozottul veszett. sokkolóan gonosz és hitvány

Joe Berlinger rendezése, az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány egyike azoknak a filmeknek, amelyek a hírhedt sorozatgyilkos, Ted Bundy történetét próbálják vászonra festeni.

A produkció középpontjában Zac Efron áll, aki Ted Bundy megformálásában meglepően árnyalt alakítást nyújt: játékában egyszerre jelenik meg a gyilkos karizmája és a mögötte rejlő nyugtalanító brutalitás, ami folyamatosan bizonytalanságban tartja a nézőt.

A történet Liz Kendall (Lily Collins) emlékiratai alapján készült, aki egyedülálló anyaként hitt abban, hogy rátalált a tökéletes férfira. Ám a látszólag idilli kapcsolat összeomlott, amikor Bundyt letartóztatták emberrablási kísérlet miatt, és hamarosan gyilkossági vádak sorát aggatták rá.

A filmben különösen hangsúlyos az Amerikában elsőként országosan közvetített tárgyalás, amelyben Bundy saját magát védte, groteszk magabiztossággal és kísérteties önimádatával.

A film, amely Bundy sármja és brutalitása közötti feszültséget állítja középpontba

Bár a mozi próbálja visszafogottan bemutatni a gyilkos életének eddig rejtett oldalát, sok kritikus szerint óvatosan kerüli a legnyugtalanítóbb kérdéseket. A bűnök mértékére csak a legvégén utal, a stáblista mellett, ahol a 30 ismert áldozat neve jelenik meg – ez pedig sokak szerint kevés ahhoz, hogy érzékeltesse a tettek súlyát.

Az átkozottul erős jelző nem véletlenül került a címbe: pontosan érzékelteti, mennyire szélsőséges tettekről volt szó. A film, a címmel egyetemben állást is foglalt, hiszen a rendező tudatosan idézte fel a bíró szavait, aki Bundy bűneit veszett brutalitásúnak nevezte.

A mozi ugyanakkor nem a véres részletekben tobzódik, hanem inkább a bűnöző kifelé mutatott arcát vizsgálja.

A történet több szempontból is sokkolóan hat a nézőre. Egyrészt azért, mert a film sokáig fenntartja a bizonytalanságot: vajon Liz Kendall tényleg teljesen a megtévesztés áldozata volt?

Másrészt azért, mert Bundy képes volt önmagát gonosz tettei ellenére vonzónak mutatni a külvilág számára. Ezt a kettősséget Zac Efron alakítása kísértetiesen hitelesen jeleníti meg.

A Netflix-film, amely egyszerre provokál, megoszt és új fényben mutatja be Ted Bundyt

A kritikai visszhangban gyakran felmerül, hogy a film kissé hitvány módon kerüli a közvetlen szembesítést a gyilkosságok valóságával. Ehelyett inkább a médiacirkuszra, az első országosan közvetített amerikai bírósági tárgyalásra, valamint Bundy torz önképére koncentrál. Ez a megközelítés egyszerre váltott ki elismerést és kételyt.

Az alkotás nem véletlenül kapott helyet a film világában egyre erősebb „true crime” hullámban. A közönség egy része a pszichológiai ábrázolást méltatja, mások szerint viszont a rendező nem lépett túl a felszínes ábrázoláson. A vita azonban azt is jelzi, hogy a Netflix egy olyan darabot tett le az asztalra, amely provokálja a közönséget, és nem hagyja közömbösen őket.

Zac Efron szerepvállalása külön figyelmet érdemel. A színész tudatosan vállalta, hogy megküzd azzal a dilemmával: vajon jóképű imázsa segít-e hitelesen eljátszani egy sorozatgyilkost, vagy inkább veszélyesen relativizálja a bűnöket.

Éppen ez a kettősség adja a produkció intellektuális élményét – a nézőknek egyszerre kell szembesülniük a karizmatikus előadásmóddal és azzal, hogy a háttérben egy valóságos rémtettek sorozatát végrehajtó ember állt.

A videóban az “Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány” című film előzetese látható:

Forrás: The Guardian