Soha többé nem nézel ugyanúgy a kutyádra, ha megnézed ezt a filmet, garantáltan libabőrös leszel

Gyerekkoromban volt egy fa sufni nagyanyámék kertjében. Tele virágfölddel, különféle törött kerti szerszámokkal, és legalább egy évtizednyi véletlenszerű limlommal, amit egyszerűen túl lusták voltak kipucolni, valamint nagyapám itt rejtegette a házi páleszt. Azonban ha megkérdezné bárki a tisztességben elszenderült kutyájukat, Csöpikét, mi van odabent, ő biztosan azt mondta volna: szellemek. Valahányszor kiengedték a kertbe, és akár csak egy kis szellő is fúj, azonnal a sufni egyik sarkához rohant, és eszeveszetten ugatott.

A család közben hátradőlve figyelte, egyre idegesebben, ahogy ő ahelyett, hogy a dolgát végezné, inkább a sufniban lakó gonoszt kémleli. Mindig legyintettünk rá, bosszankodva a buta szokásán, de… mi van, ha igaza van? Nos, Ben Leonberg SXSW-n bemutatott különleges szellemjárta házas filmje, a Good Boy, nagyjából erről szól – és remek.

Egy titokzatos egészségügyi krízis után Todd (Shane Jensen) úgy dönt, hogy maga mögött hagyja a városi életet, és kutyájával, Indyvel együtt beköltözik egy régi családi házba az erdő közepén. Az évek óta elhagyatott épületben pókhálók lógnak, a falakat műanyag fóliák borítják. Élhetetlennek tűnik, de Toddnak változásra van szüksége, és a ház már az övé. Kölcsönkér egy generátort a szomszédtól, és ő meg Indy nekilátnak a beköltözésnek. Amíg Todd – akit egyébként sosem látunk igazán tisztán – intézi emberi dolgait, a kamera Indy nyomába szegődik, aki elkezdi felfedezni a házat. Amit talál, az félelmetes.

A Good Boy Indy története. A kamera végigkíséri, ahogy belopózik a sötét sarkokba, amelyeket Todd észre sem vesz, feltárja a múltat, amit Todd nem láthat, és mindent megtesz, hogy megvédje gazdáját a halál árnyékától, amely látszólag a ház minden zugában ott kísért.

A film szinte teljes egészében Indy szemszögéből készült, emiatt néha olyan, mintha egy belső nézetes videojátékot látnánk: olyan kameraállásokat és perspektívákat kapunk, amelyeket korábban sosem – és ez elképesztően szórakoztató.

Az emberi szereplők a filmben alig néhány vázlatos vonással jelennek meg. Tudjuk, hogy Todd beteg, de nem tudjuk, mennyire; tudjuk, hogy a húga aggódik érte, és nem szeretné, ha ott maradna az öreg házban; és azt is, hogy a szomszéd sem rajong Todd ötletéért, hogy ott telepedjen le. De igazából senkit nem látunk rendesen. Ez nem az ő történetük – ez Indyé, és neki van mit kifürkésznie.

Mivel csak azt tudjuk, amit Indy is tud, a történet kissé ködös. Indynek látomásai, rémálmai vannak, emlékek, amelyek nem is az övéi. Mintha hatodik érzéke lenne a ház gonosz kisugárzására, de a részletek nagy részét nekünk kell összeraknunk, és sok minden homályban marad. Ha valaki konkrét, egyértelmű válaszokra vágyik, csalódhat – de egyvalamiben biztosan nem fog: Indy parádés alakításában.

Ritka, hogy egy film szinte teljes egészében egy állatszereplő játékán áll vagy bukik, emberi támasz nélkül, de a Good Boy pont ilyen – és Indy elképesztően jó. Nem túlzás azt mondani, hogy az idei egyik legjobb színészi alakítása az övé. Indy és Todd kapcsolata annyira természetesnek hat, hogy háromszor is le kellett ellenőriznem, vajon a színész nem a kutya valódi gazdája-e (spoiler: nem, a gazdi nem ő, hanem maga a rendező). Ez sokkal több, mint néhány betanított kutyatrükk: a Good Boy hetvenhat percen keresztül egy teljes értékű főszereplői alakítást mutat be, egy kutyától, aki minden pillanatban hiteles. Egyetlen egyszer sem érezzük azt, hogy „csak” játszik. Bár bizonyára nem volt könnyű összehozni, hogy Indy reakciói passzoljanak Leonberg elképzeléseihez, a türelem bőségesen kifizetődött – a film látványosan működik.

Bár nem mentes a gyengeségektől – ez nem egy erős cselekményű történet – a Good Boy mégis lenyűgöző és szórakoztató film, amelyben a néző valószínűleg jobban együttérez egy kutyával, mint a legtöbb emberi főhőssel. Innovatív ötletével és Indy döbbenetes főszerepével a Good Boy az év egyik legkülönlegesebb élménye: nagy adag szórakozás egy aranyos, szőrös csomagban.

A film előzetese itt megtekinthető:

Forrás: Relic Hunter