Durván sértő kifejezést használtak a magyarokra, csak 2 szó, de nehéz lesz megemésztenünk

Távoli rokonaink lehetnek az uráli nyelvcsaládhoz tartozó szamojédek, akik még manapság is a mai Oroszország területének lakói. A más néven nyenyecekként emlegetett népcsoport szétszórt gócokban él a hatalmas országban, de elsősorban Szibéria fagyos területének lakói. A szamojédek összességében nem lehetnek többen 50 ezernél, és aligha gondolnák, hogy felénk különleges kontextusban kerülnek emlegetésre. Bár itt a különleges szó egy nagyon enyhe kifejezés, lévén a "szamojéd erkölcsök" említése körülbelül akkora sértés, mint egy szintén korábbi, kirekesztő, főleg angol nyelvterületen használt szidalom, a "mongol idióták". 

Természetesen manapság ritkán találkozni ezzel a kritikával, amikor valaki egy adott csoportot vagy akár konkrét személyt a szamojéd erkölcsök követőjének tart. Ezt a sértést egykor először Ady Endre jegyezte le, és használta bátran. És bizony nagyon is célzottan irányozta meg "áldozata" felé a költő isten. Pár hónapja pedig nem más, mint az MTA egyik doktora, Ungváry Krisztián emlegette ezt a különleges jelzős szerkezetet egy videóban, a mai politika kontextusára emelve. 

A szamojéd erkölcsöket a magyarság eredete és rokoni kapcsolatának lehetősége mellett is előszeretettel alkalmazták az irodalomban, mint durva sértés.

Igazából széles spektrumban volt érvényes a használata mind a publicisztikában, mind a szépirodalomban. Alapvetően az erkölcstelen hozzáállást, működési elvet jelölték meg vele. Kulturális sztereotípiaként bélyegezték meg a barbárnak, kegyetlennek, nomád lelkületűnek tartott embert, akit szamojéd erkölcsűnek tituláltak. 

Tudod mi volt a szamojéd erkölcs ellentéte? Íróink, költőink már a 19. században, a reformkor idején az európai erkölcsiséggel azonosították a becsület, a tisztaság és erkölcsösség mintaképét. 

Természetesen a nagy romantikus, Ady Endre nem csapott fel néprajzkutatónak, hanem a szimbolizmus mezsgyéjén haladva küldte válogatott sértéseit kiszemeltjeinek. Ady metaforaként saját népére, a magyarságra értette néha a szamojéd erkölcsöket. Mondván hiába is vagyunk itt Európa szívében, számos hazai polgár még mindig megmaradt barbár, primitív, kegyetlen ösztönlénynek, akinek továbbra is az orosz Távol-Kelet sztyeppéin a helye.

Ady egyes írásaiban, műveiben sarokba szorította a magyarok szamojéd erkölcsét (tehát erkölcstelenségét) a nyugati, egyenességgel, az igazi Európához való csatlakozással. 

Ady így írt aggódva, a magyar néplélekről:

"Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna."

- idézte a költőfejedelmet a nyest.hu

Az igazság Ady Endréről: