Titkos kráterről derítettek ki rendkívüli dolgot a Szaharáról a tudósok, ez átírja az emberiség és Egyiptom történelmét

Ősi krátertavak árulják el a Szahara titkos múltját

A világ legnagyobb sivatagát öröknek képzeljük, de a kutatók évtizedek óta tudják, hogy a jégkorszak végén a Szahara nem homokdűnék végtelenje volt, hanem buja szavanna, tele élettel.

Az úgynevezett Afrikai Holocén Nedves Periódusban, nagyjából 11 és 6 ezer évvel ezelőtt, emberek és állatok éltek itt békésen, tavak partján, folyók mentén. Úgy hittük, ez a korszak már hatezer éve véget ért és azóta a térség teljesen kiszáradt.

A Tibeszti-hegységben végzett friss kutatások azonban felforgatták ezt a képet: kiderült, hogy a hegylánc északi lejtőin a vártnál sokkal tovább hullott az eső, sőt olykor a hó is.

A titokzatos Trou au Natron tava

A Teda nevű helyi nyelven Doon Orei néven ismert kráter, más néven Trou au Natron, egykor egy óriási tó volt. Mélysége elérhette a 300 métert, felszíne pedig 40 négyzetkilométert borított.

A helyszín távol esik a modern világ zajától, politikai instabilitás és elérhetetlenség miatt alig kutatták eddig, most azonban növénymaradványok és apró vízi élőlények lenyomatai árulták el: a tó sokkal tovább élt, mint hittük.

A csapadék nem a nyugatról érkező monszunból származott, hanem az északról, a Földközi-tenger felől sodródó felhőkből, amelyek a Tibeszti meredek hegyeinek ütközve zúdították esőjüket. Miközben a délebbi Era Kohor-kráter rég kiszáradt, a Trou au Natron még évszázadokkal később is vízzel volt tele.

Mit jelent mindez számunkra?

Ez a felfedezés nemcsak a Szahara éghajlattörténetét írhatja át, hanem az emberi civilizáció eredetéről alkotott képünket is. Ha a Szahara egyes részei még sokáig lakhatók voltak, elképzelhető, hogy itt fejlődtek ki olyan közösségek, amelyek később hozzájárultak az ókori Egyiptom felemelkedéséhez.

Bár bizonyított városok és lelőhelyek hiányoznak, az új eredmények megerősítik: a sivatag mélyén rejtve maradhattak még feltáratlan történetek.

A tanulság azonban nem csupán múltidéző: a kutatás arra is figyelmeztet, hogy a klímaváltozás hatásai mindig mozaikszerűek - egy régióban aszály pusztít, míg néhány kilométerrel arrébb bőséges esők érkeznek. A jövőre való felkészüléshez ezért részletesebb, nagyobb felbontású előrejelzésekre lesz szükség.

Expedíció a környéken:

_{forrás: Nature}