Hátborzongató fejlemények a Huszti-ikrek ügyében? Borzasztó, amit suttognak

A Huszti ikrek rejtélye – egy eltűnés, ami máig válaszokra vár

A Huszti ikrek tragédiája több, mint fél éve borzolja a kedélyeket. 2025. Január 7-én Huszti Eliza és Huszti Henrietta sétálni indultak Aberdeen egyik külvárosi negyedében.

Ketten voltak, ahogy mindig – ikrek, szoros lelki kötelékkel, épp csak 32 évesek. A szomszédok csendes, visszahúzódó testvérekként emlékeztek a lányokra – senki nem gondolta volna, hogy az lesz az utolsó nap, amikor élve látják őket.

A rendőrség szerint az ikrekről több térfigyelő kamera is készített felvételt a nap folyamán – egy boltban is megörökítették őket, de nem ez volt az utolsó nyom.

A legkésőbbi ismert felvétel január 7-én, kedden, éjjel 2 óra 12 perckor készült, amikor Eliza és Henrietta átsétáltak a Dee folyón átívelő hídon. Érdekesség, hogy előző nap, január 6-án délután három óra előtt tíz perccel szintén ennél a hídnál látták őket – a rendőrségi információk szerint ekkor körülbelül öt percet töltöttek a híd és a folyóparti gyalogút környékén, és senkivel nem találkoztak.

Miután 6-án elhagyták a hidat, a városközponton és a Union Square bevásárlóközponton keresztül tértek haza. Január 7-én viszont már nem ez történt.

Telefonjaik elnémultak, közösségi oldalaik aktivitása megszűnt. A család azonnal bejelentette az eltűnésüket, a rendőrség pedig hivatalosan is megkezdte a kutatást.

Kétségbeesett keresés, megválaszolatlan kérdések, és egyre nyomasztóbb csend – ezek maradtak hátra az eltűnésük után

Az eltűnésüket követő napokban több százan vettek részt a keresésben: a hatóság emberei közül rendőrök, civilek, önkéntesek fésülték át a folyópartokat, erdőket és elhagyatott épületeket. De semmi nem utalt arra, mi történhetett – nem találtak táskát, ruhát, vagy bármi mást, ami támpontot jelenthetett volna.

A skóciai rendőrség tovább vizsgálta az eltűnés lehetséges okait – szóba került az önkéntes eltűnés, baleset, sőt még a legsúlyosabb bűncselekmény is, amelyet egy ember elkövethet élete során.

Azonban egyik eshetőséget sem tudták hivatalos úton megerősíteni és alátámasztani. Az eset beszivárgott a hírekbe, a közösségi médiát pedig ellepték az aggódó bejegyzések és az eltűnésükhöz kapcsolódó teóriák.

Megtalálták őket – de a kérdések csak szaporodtak

Január 31-én, pénteken két holttest került elő a Dee folyóból – reggel 7:55-kor az első, este 21:05-kor a második. Az első testet a Queen Elizabeth híd közelében, a másodikat ettől nem messze, a Victoria híd környékén találták meg. A két híd csupán fél mérföldre van egymástól – épp ott, ahol Elizát és Henriettát utoljára látták élve.

A rendőrség gyorsan reagált: helyszíni kutatások, rendőrhajók, helikopter, kutyás egység – a mentési munkálatokat azonnal megindították, de február elején a keresést hivatalosan befejezték.

A Skót Rendőrség később megerősítette: a holttesteket Huszti Elizaként és Huszti Henriettaként azonosították. A boncolás szerint nem voltak külsérelmi nyomok, és semmi sem utalt bűncselekményre. A rendőrség szerint „nem merült fel gyanús körülmény”.

De a család, a helyiek és a közvélemény számára semmi nem ilyen egyértelmű.

Miért mentek ki újra a hídhoz? Miért tértek vissza éjjel? Hogyan és miért kerültek a vízbe, ha órákkal korábban még hazamentek?

A hivatalos lezárás mögött továbbra is ott a nyugtalanító érzés: valami nincs rendben ezzel az üggyel. 

Új elmélet borzolja a kedélyeket: egy folyami gyilkos járhat szabadlábon?

Bár a hivatalos szervek minden esetben más és más körülményeket állapítottak meg, egyre több internetező, amatőr nyomozó és brit krimikedvelő hívja fel a figyelmet egy nyugtalanító mintázatra: a brit folyók évről évre újabb áldozatokat „nyelnek el” – főként 30-40 év körüli nőket – szinte minden ésszerű magyarázat nélkül.

Az elmélet szerint egy „folyami gyilkos” vagy akár egy sorozatgyilkos(ok) csoportja tevékenykedik az Egyesült Királyság különböző pontjain – látszólag teljesen különálló helyszíneken, mégis ijesztően hasonló körülmények között.

Bár a hivatalos álláspont szerint fulladás okozta a Huszti-ikrek halálát, semmi sem utalt arra, hogy önként vetettek volna véget életüknek, és a család is kizárta az öngyilkosság lehetőségét.

A figyelmesebbek azonban sorba állították az elmúlt évek rejtélyes eseteit:

• Nicola Bulley – 2023 januárjában tűnt el a River Wyre partjáról, Lancashire megyében. Testét három héttel később találták meg, a hivatalos jelentés szerint szintén vízbe fulladt.

• Lucy Charles – 2024 januárjában tűnt el, és később ugyanúgy a River Dee egyik szakaszán találták meg. A hatóságok semmi rendelleneset nem jelentettek, a halál okát fulladásnak állapították meg.

• Laura Stanley – 2024 márciusában a River Mersey vize emelte ki őt az ismeretlenségből.

• Samaria Ayanle – 2024 februárjában a Temzében találták meg London külvárosában, miután hetekig tartották eltűntként nyilván.

• Katherine Corrie – 2024 februárjában, a River Nene közelében veszítette életét – eltűnését követően csak napokkal később került elő.

• Victoria Taylor – 2024 novemberében a River Derwent közelében bukkantak rá a holttestére.

• Rachel Booth – 2025 júliusában, egy Oakmere melletti tóban találták meg. A hivatalos jelentés kevés részletet tartalmazott.

A mintázat félelmetes. Mindannyian nők. Többnyire harmincas, negyvenes éveikben jártak. Mindannyian eltűntek, majd valamilyen vízpart közelében találták meg őket – teljesen más helyszíneken, de ugyanazzal a végkimenetellel. És minden esetnél: fulladás

Az összeesküvés-elmélet hívei szerint túl sok a véletlen egybeesés. Különösen figyelemre méltó, hogy szinte egyik esetben sem merültek fel bűncselekményre utaló nyomok, és az áldozatok sem mutattak korábban mentális problémákat. Egyikőjük például kutyasétáltatás közben tűnt el, miközben a gyermeke otthon várta. 

Sokan azt kérdezik: valóban minden eset ilyen „egyszerű”? Vagy csak valaki nagyon jól tudja, hogyan maradjon láthatatlan – és hogyan használja a természetet a nyomok eltüntetésére

A teória ugyan egyelőre nem több, mint egy baljós gondolat az internet sötétebb sarkaiból – de a tények ettől még nem kevésbé nyugtalanítóak. Az igazság pedig – legalábbis egyelőre – továbbra is a víz mélyén rejtőzik.

A videó itt megtekinthető: