Olyan élőlény jelent meg Magyarországon, ami példátlan, az emberek nem hisznek a szemüknek

Egyetlen fotó is elég volt ahhoz, hogy természetkedvelők százai kezdjenek beszélni róla

A Hortobágyi Nemzeti Park nemrég osztotta meg a hírt, ami azonnal bejárta a természetvédelmi és tudományos közösségeket. Két vendég olyan látványban részesült, amit még a legvadabb álmaikban sem képzeltek volna el: egy albínó eurázsiai hódot sikerült lencsevégre kapniuk a Hortobágyi-halastónál. A fotó hamar bejárta az internetet – és nem véletlenül. Ez az albínó példány Magyarországon eddig példátlan.

Mi is az az albinizmus?

Az albinizmus genetikai eredetű rendellenesség, amely során az élőlények szervezete nem termel elegendő mennyiségű melanint – azt a pigmentet, amely a bőrt, szőrt, tollakat és szemeket színezi. Ennek következményeként az albínó állatok hófehér szőrzettel, tollazattal vagy pikkelyekkel rendelkeznek, szemük pedig gyakran vöröses árnyalatú, mivel az íriszükön átlátszik a mögötte lévő érhártya.

Albínó példányokat nagyon ritkán látni vadon élő állatok között, mivel a fehér szín miatt könnyebben észrevehetők a ragadozók számára, így túlélési esélyük is jóval kisebb. Ezért is szenzáció, hogy épp egy albínó hód jelent meg a Hortobágyon.

A hód visszatérése: egy faj, ami eltűnt, majd újraéledt

A eurázsiai hód (Castor fiber) Európa legnagyobb termetű rágcsálója, egykor szinte egész Magyarország területén elterjedt volt. Azonban a 19. század közepére, 1854-re hazánkban teljesen kipusztult, elsősorban prémjéért és pézsmájáért való vadászat miatt. A legkorábbi eltűnések már az 1600-as években elkezdődtek, különösen a Nagyalföldön.

A visszatelepítés csak az 1990-es évek elején indult el, és a siker ma már vitathatatlan: az eurázsiai hód újra megtelepedett, sőt, mesterséges környezetekben – például halastavaknál vagy csatornák mentén – is gyakran megjelenik.

Ökoszisztéma-mérnök, aki nem mindig kedvelt vendég

A hód nem csupán jelen van, de aktívan alakítja is a környezetét. Gátakat épít, fákat dönt ki, víztereket változtat meg – ezeket a tulajdonságait az ökológusok "ökoszisztéma-mérnöki" tevékenységként írják le. Bár ezek a változások sok esetben pozitívak a biodiverzitás szempontjából, az emberi érdekeket is könnyen sérthetik, különösen ott, ahol mezőgazdasági területeket, árvízvédelmi rendszereket vagy halastavakat érintenek. Így a hód társadalmi megítélése sokszor ellentmondásos: egyesek csodálják, mások kártevőnek tartják.

Védett, mégis vitatott

A hód Magyarországon 1988 óta védett faj, természetvédelmi értéke pedig 50.000 forint. Az Európai Unió tagállamai többségében is közösségi jelentőségű fajként tartják nyilván – szerepel a Natura 2000 hálózat jelölőfajai között.

Ez azt is jelenti, hogy minden hód – még a "hétköznapi barna" példányok is – fokozott figyelmet kapnak a természetvédelmi szervektől. De egy albínó példány megjelenése szó szerint példa nélküli.

Mit jelent ez a jövőre nézve?

A most látott albínó hód jelenléte annak is jele, hogy az ember és a természet kapcsolatában új kihívások és lehetőségek jelennek meg. Egy ilyen különleges példány észlelése remélhetőleg még nagyobb figyelmet irányít a természetvédelemre – és talán egy kis türelmet is ad ahhoz, hogy jobban megértsük azokat az élőlényeket, akikkel osztozunk a tájon.

Ez az albínó hód most nemcsak a Hortobágy hírnevéhez, hanem a magyar természetvédelem sikereihez is hozzátartozik. Nehéz lenne ennél egyértelműbben bizonyítani: a természet mindig tartogat meglepetéseket.

A hódról készült fotók a nemzeti park hivatalos oldalán, ezen a linken tekinthetőek meg.

Az alábbi videóban 15 percen keresztül csodálhatjuk a Hortobágyi Nemzeti Park lélegzetelállító táját: