Kifosztották Magyarország legfurább temetőjét, ahová nem embereket temettek

Egy elfeledett világ végleg darabokra hullott

Volt egyszer egy temető, ahol nem emberek nyugodtak, és nem is állatok. Apró műanyag tojások, pixeles játékok – egy generáció kedvencei – feküdtek békében egy löszfal vájataiban. Duna Szekcsőn, egy eldugott magyar faluban, egy ember álomból valóságot csinált: létrehozta a világ első és egyetlen tamagocsi temetőjét. Az internet korai korszakában ez szenzációnak számított – Japántól Dél-Amerikáig címlapra került. De most... már csak a pusztulás emlékei maradtak.

De egyáltalán… mi az a tamagocsi?

A tamagocsi a kilencvenes évek gyerekszobáinak egyik legnagyobb ikonja volt. Egy zsebre vágható, tojás alakú kis kütyü, ami egy digitális „kisállatot” rejtett. Etetni kellett, lefektetni, sétáltatni, elkapni a kaki-ikont, ha baj volt – és ha elhanyagoltad, bizony meghalt.

A gyerekek – főleg a ’90-es évek végén – úgy sírtak egy tamagocsi miatt, mintha valódi háziállat lenne. És valljuk be: számukra tényleg az volt. Egy apró képernyő mögött zajló élet, ami gondoskodást kért. Egyetlen kikapcsolt gomb elég volt a tragédiához. És ha megtörtént a baj, volt, aki temetőt is épített neki.

Így vált ez az apró japán kütyü nemcsak játékká, hanem érzelemmel teli társsá – ami miatt Pazaurek Dezső egy temetőt álmodott köré.

Egy zseniális őrült, aki világot épített játékból

Pazaurek Dezső, a falu fenegyereke, talán Magyarország egyik legkreatívabb elméje volt. Ő az, aki a tamagocsi halálát nem gyerekes hisztinek, hanem valódi tragédiának látta – és megteremtette a helyet, ahol ezek a kis digitális lények örök nyugalomra lelhettek.

Dezső nem állt meg itt. Siratóasszonyokat is szervezett, akik ezer forintért zokogtak a pici sírok mellett. A Tokió Simbun címlapján szerepelt, és még az is előfordult, hogy a gyászoló gyerek – könnyek között – valójában a saját lánya, Pazaurek Piroska volt, aki most Amerikában él, és továbbviszi apja kreatív örökségét.

Világhírű temető – mostanra kifosztva, elhagyatva

Az egykor virágzó Aréna Camping és Panzió, amely a temetőt is magába foglalta, ma már romokban áll. A hely, ahol cigányzenészek húzták a talpalávalót, ahol nyári Mikulás osztott ajándékot augusztusban, és ahol még Koszovóba is lehetett utazást "foglalni", mára üres. A sírkövek megkoptak, a löszfalba vájt kis kripták omladoznak, a bejáratot benőtte a gaz.

A területet kifosztották. A turisták eltűntek. És Dezső, a kreatív káosz zsenije, már sok-sok éve nincs közöttünk.

Temetés helyett performansz, sírás helyett mosoly

Dezső még a halálából is tréfát csinált volna – és valójában tett is. A temetésén, az Aréna Camping területén, a nyári Mikulás szónokolt, miközben egy mezőgazdasági repülőgép körözött fölöttük. A gépből szórtak valamit – talán virágmagokat, talán valami más emléket. A végakarata egyszerű volt: ott temessék el, ahol a tamagocsikat.

A terve az volt, hogy a koporsójába diktafont helyeznek, ami aztán egy gombnyomásra elindul, és felhangzik a hangja: „Engedjetek ki!”

Egy korszak emléke

A tamagocsi temető nem poén volt. Egy szimbolikus hely, ahol egy korszak digitális ártatlansága nyugszik. Az a kor, amikor egy kis gömbölyű kijelző mögött sírtak gyerekek – mert egy pixel-játék „meghalt”. Dezső ezt a gyászt komolyan vette – és világhírűvé tette.

A sajtó elhitte, a gyerekek zokogtak, a világ figyelt. És most? A világ elfelejtette.

Az alábbi videóban bemutatják a tamagocsik történetét: