Amikor a Fradi és az Újpest nagyjai a túlélésért harcoltak - Dokumentumfilm készül a két legendás magyar futballedzőről

Két legendás magyar labdarúgó és edző, Kertész Géza és Tóth Potya István második világháborús, életmentő és ellenálló tevékenysége kap főszerepet egy készülő dokumentumfilmben. A Nemzeti Filmintézet 15 millió forintos támogatásával készülő, „Lajhár és Potya” munkacímű alkotást Papp Gábor Zsigmond rendezi (aki korábban a Budapest retró és Az ügynök élete rendezőjeként vált ismertté), a gyártásért pedig a Bologna Bt. felel.

Tóth Potya István és Kertész Géza közös útja az 1920-as évek elején indult, amikor még a Ferencváros mezét viselték játékosként. Edzői pályafutásuk során mindketten nemzetközi és hazai szinten is letették a névjegyüket: Tóth a Fradival bajnokságokat és Közép-európai Kupát nyert, ráadásul innovatív edzésmódszereivel és részletes szakmai feljegyzéseivel új korszakot nyitott. Kertész - akit „Lajhár” becenéven is ismertek - Olaszországban épített ki komoly hírnevet, ahol többek között a Cataniát (amellyel feljutott a Serie B-be), az Atalantát, a Laziót és az AS Romát is irányította, mielőtt 1943 őszén hazatért, hogy átvegye az Újpest irányítását. Szoros köteléküket jól mutatja, hogy Tóth hagyatékában még egy olaszországi időkből származó cataniai edzői névjegy is fennmaradt.

Az 1944. március 19-i német megszállást követően mindkét sportember aktívan bekapcsolódott a vészkorszak embermentő munkájába. Szokolay Domokos történész a Századok című folyóiratban megjelent tanulmányában levéltári adatok alapján tárta fel, hogy a két edző saját civil kapcsolataira támaszkodva hozott létre ellenálló hálózatot. Tóth tartalékos főhadnagyként hivatalos pecsétekhez és iratokhoz férhetett hozzá, míg Kertész légoltalmi tömbparancsnoki beosztása tökéletes álcát és találkozási pontot biztosított. Hamisított vagy pénzért szerzett valódi dokumentumokkal, valamint biztonságos búvóhelyekkel százaknak - köztük munkaszolgálatból megszökötteknek - nyújtottak segítséget. A Józsefvárosi pályaudvaron például mintegy harmincöt üldözöttet helyeztek el illegálisan, pályamunkásként álcázva őket.

Az embermentő missziók mellett a csoport 1944 októberétől már a katonai ellenállásban is kulcsszerepet játszott. Kapcsolatba léptek az amerikai Stratégiai Szolgálatok Hivatalával (OSS); az amerikai szálat az a Kovács Pál (Stephen Cora fedőnéven) hozta Budapestre, akit Kertész még római éveiből ismert. A kulcsfontosságú találkozóra az 1944. október 15-i - a Horthy-féle kiugrási kísérlet miatt félbeszakadt - Elektromos–Újpest bajnoki mérkőzés napján került sor.

A „Dallam” fedőnevű összeköttetés révén a futballedzők katonai felderítési feladatokat is elláttak, sőt konkrét terveket dolgoztak ki arra, hogy megakadályozzák a fővárosi Duna-hidak németek általi felrobbantását. A hálózat működésének végül a magyar katonai kémelhárítás könyörtelen akciója vetett véget 1944 decemberének elején. December 5-én egy Csengery utcai lakásban elfogták Kovács Pált, másnap pedig Kertész Géza, Tóth Potya István és a csoport több más tagja is letartóztatásba került.

A Hadik laktanyabeli kihallgatások után a Gestapóhoz, majd a budai Várban található Belügyminisztérium épületébe hurcolták őket. A német és magyar tisztekből álló rögtönítélő bíróság halálra ítélte a két sportembert, akiket 1945. február 6-án az Országház utca 28. szám alatti udvaron kivégeztek. Emléküket ma tábla őrzi azon a helyen, ahol az életüket áldozták a megszállók elleni küzdelemben - írja a Múlt-kor.