Nem gondolták, hogy ilyen szintre jut - Szoboszlai Dominik alaposan rácáfolt a kételkedőkre

A profi sport elitjébe vezető út ritkán zökkenőmentes: a nemzetközi karrierről álmodó fiataloknak gyakran már tinédzserként komoly áldozatokat kell meghozniuk, ahhoz a sikerhez, amire vágynak. Ezt a korai, megpróbáltatásokkal teli folyamatot jól szemlélteti Szoboszlai Dominik sikertörténete is.

A magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitányának édesapja, Szoboszlai Zsolt a IX. Sportinno Konferencia utánpótlás-nevelésről szóló kerekasztal-beszélgetésén mutatott rá arra, hogy milyen rögös út vezet a tehetség kibontakozásától a nemzetközi élvonalig. A Főnix Gold SC alapítója és szakmai vezetője felvetette, hogy a hazai utánpótlást érdemes lenne külföldi szakemberek szemszögéből is górcső alá venni, megvizsgálva, hogy ők is ugyanazokban a fiatalokban látják-e a nemzetközi szint eléréséhez szükséges potenciált, mint a hazai edzők.

Ezt követően saját fia példáján keresztül szemléltette, mekkora erőfeszítéseket igényel a csúcsra jutás. Kiemelte, hogy külföldön a környezet sosem igazodik a fiatal játékoshoz, hanem a labdarúgónak kell teljesítményével és alázatával bizonyítania a helyét.

Szoboszlai Dominik esetében mindez már egészen korán elkezdődött. Szoboszlai Zsolt korábban elmondta rendszeresen kivitte fiát a tatabányai vasútállomásra, ahonnan vonattal utazott Salzburgba. Egy teljes héten át az osztrákoknál edzett, péntekenként pedig hazatért, hogy a hazai bajnoki mérkőzéseken lépjen pályára. Ez a rendkívül megterhelő, kétlaki életmód egészen addig tartott, amíg hivatalosan át nem igazolhatott az osztrák együtteshez.

Édesapja szigorú követelményeket támasztott vele szemben, és sosem titkolta, hogy keményen fogta fiát. A későbbi válogatott csapatkapitányt azonban nem a szülői szigor viselte meg a leginkább, hanem a vereségek feldolgozása jelentett számára óriási kihívást: egy-egy elveszített összecsapást követően még a játékvezetőt is megpróbálta meggyőzni arról, hogy játsszák újra a találkozót.

A 15 évesen Salzburgba kerülő fiatal játékos korán szembesült az élet nehézségeivel és a profi sport zordságával, de rendületlenül haladt előre. Szoboszlai Zsolt így idézte fel ezt az időszakot:

15 évesen kiment Salzburgba, ahol korán megkapta azokat a bizonyos pofonokat, de lépkedett tovább. Benne van a magyarság. Sokszor kellett a tyúkszemére lépni, hogy nem a többiekkel van a gond, hanem vele, rossz irányba halad. Természetesen nem a társai illeszkedtek hozzá, hanem Dominiknak kellett elfogadtatnia magát. Nagyon sokszor megnyilatkozott ő is, hogy kétszer annyit kell neki tenni magyarként, mint amit akár egy helyi srácnak.

Az édesapa rámutatott arra is, hogy a külföldi közeg bár kíméletlen, rendkívül egyértelmű kereteket szab: a sportoló pontosan tisztában van a kötelességeivel és azzal, hogy mit várnak el tőle. Meglátása szerint egy bizonyos szint felett már nem elegendő pusztán tehetségesnek lenni, elengedhetetlen az a sziklaszilárd karakter, amely képes komoly áldozatokat hozni és óriási nyomás alatt is teljesíteni.

Szoboszlai Zsolt végezetül arról beszélt, hogy még a legelismertebb külföldi klubok sem tudják minden esetben tévedhetetlenül megmondani, melyik fiatalból válik később elitszintű játékos. Felelevenítette, hogy korábban több magyar labdarúgót, köztük fiát is elvitte a Dinamo Zagrebhez, ám a horvát egyesületnél akkor nem látták meg benne azt a potenciált, amelyet későbbi pályafutása egyértelműen igazolt.

Akkor nem gondolták, hogy Dominik ilyen szintre juthat, ők sem mindig látják azt, hogy ki lehet a top szintig eljutó játékos

- idézi Szoboszlai Zsolt konferencián elmondott szavait az Origo.