A magyar válogatott 7-1-re égett Budapesten a jugoszlávok ellen, mégis egy vidám dal bömbölt a hangszórókból

Már több mint egy hét telt el azóta, hogy a magyar válogatott elbukott a világbajnoki selejtezők utolsó fordulójában. Marco Rossi csapata végül nem csak, hogy nem nyerte meg a csoportját, de még a pótselejtezőt érő második helyről is lemaradt azáltal, hogy nem tudta érvényesíteni a papírformát a saját közönsége előtt Budapesten. Az ír válogatottnak meglehetősen kevés esélye volt, ám a nagyon furcsa hozzáállást mutató magyar együttes a végére teljesen leengedett. A triplázó Troy Parrott pedig ezt kihasználta, így Írország folytatja a tavaszi rájátszásban Csehország ellen, a majdani világbajnoki szereplés reményében. 

Az elmúlt negyven évben nem túl sok alkalommal volt ilyen közel Magyarország a világbajnokságon való részvételhez. Mint ismert, legutóbb 1986-ban járt hazánk a vb-n. Akkor a mexikói tornán közepes helytállással szerepeltek valójában a válogatott tagjai. Ugyanis míg a történelmi, szovjetek elleni zakó 6-0-s végeredménye a mai napig fáj, addig az Eb-győztes franciákkal szembeni 3-1 már inkább belefért. Arról nem is beszélve, hogy Kanadát magabiztosan győztük le a várakozásoknak megfelelően. 

Az azóta eltelt négy évtizedben viszont sokszor még csak sansza sem volt a nemzeti csapatnak a világbajnoki selejtezőkön. Gyakran már az utolsó fordulókra eldőlt, hogy a létszámemelés ellenére sincs helyünk a tornán. Egy kivétel mégis akad, mégpedig 1997-ből. 

A magyar válogatottra az 1998-as, franciaországi vb előtt rámosolygott a szerencse. Egy utolsó körös, mázlista döntetlennel a finnországi Helsinkiben megszereztük a kutyaütő csoportunk második pozícióját. Ám aztán a pótselejtezőkön nem sok jó várt Csank János tanítványaira. Ugyanis a nyolc túlórázós csapat közül a magyarokat tartották a legkevesebbre a szakértők, és sajnos focistáink igazolták is elég hamar, hogy bizony nem sok keresni valójuk lenne a végül legendássá vált 98-as torna mezőnyében. 

A sors az éppen végső szétesése előtt álló Jugoszláviát terelte az utunkba. Ebben pedig nem sok köszönetet lelhettünk. A világsztárok sorát felvonultató, vérben forgó szemekkel küzdő vendégek már a budapesti, Üllői úton megrendezett első meccsen eldöntötték a továbbjutás kérdését. Alig tíz perc után már 3-0-ra vezettek, sőt a szünetre már ötgólos előnnyel mehettek pihenni. Ekkor adta Csank János szövetségi kapitány a legendás interjúját:

"Nem hittem volna, hogy ennyire béna lesz egy-két ember."

Később ezt írta még a Telesport a találkozó után, az előtt születésnapos Csankról:

"Apropó születésnap! A meccs előtt két nappal ünnepelte az akkori kapitány, a szervezők pedig a találkozó után kedveskedni akartak neki, így az ünneplő jugoszláv játékosok látványa mellett, a „Boldog Születésnapot” szólt a hangszórókból. Csank később úgy nyilatkozott, utálja ezt a számot és soha többé nem hallgatta meg."